Usagi-team >> Fujoshi no Sekai

 

Főoldal Csapat Projektek Dráma CD Olvasás

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
chat

 
fujoshi army
Indulás: 2012-05-07
 
Naruto fanfiction
Naruto fanfiction : Rain 2. fejezet - Nii-san

Rain 2. fejezet - Nii-san

Sasuro  2014.03.11. 22:55

páros: Itachi x Sasuke
állapot: befejezett
írta: Sasuro (myescape)
lektorálta: Nim


Sasuke unottan húzogatta a vonalait. Nem tudta, a keze milyen irányokba halad, és milyen színeket vet a papírra, csak hagyta, hogy a tudatalattija irányítson. Elméje távol járt, és most még kedves tevékenységét sem tudta úgy élvezni, ahogy mindig. A kép egy rabot ábrázolt, aki a rácsokra támaszkodik, véresen, ziháltan és fáradtan; karjaiból láncok lógtak ki, melyek a faltól a csontjaiig értek. Mintha saját maga lett volna az, aki szenvedett.

Végül feladta a hiábavaló küzdelmet, és eldobva a lapot hátradőlt a kanapén. Majd holnap kijavítja. Most amúgy sem tudna odafigyelni. Egyenesen szégyellte azt, ami eddig elkészült belőle. Nem kellett még több borzalom.

Az volt az igazság, hogy izgult, félelmének alapja pedig Itachi volt. Mármint nem ő, hanem... nem igazán tartózkodott emberek társaságában. Kerülte őket, mióta az eszét tudta. De Itachi más volt... nagyon más, azonban ez mégsem változtathatott a tényen. Szimpátiát érzett a férfi iránt, mégis félt tőle. Bizonytalanság... az életét is ebben élte. Képtelen volt hinni a társaiban, mióta... az árvaházba került. Négy éves volt, így nem maradtak emlékei. Csak az a rengeteg fájdalom. A saját szülei árulták el őt. Nem kereste fel egyiküket sem, ahogy kiengedték. Nem akarta megismerni őket. Utált rájuk gondolni, és arra, hogy a fiuk.

Megremegett, ahogy a hátán végigsiklott egy jeges hullám. Csak ekkor vette észre, hogy fázik. Egy lepedőért nyúlt, amit magára terített, majd fejét a karfára fektetvén lehunyta a szemeit. Édes semmi... Egy pillanatnyi levegővétel fuldoklás közben.

Arra ébredt, hogy valaki a csengőre támaszkodott. Sietve pattant fel, a rajzot lefelé fordította, majd az ajtóhoz lépett. Zavartan beletúrt a hajába, vett egy mély levegőt, és kinyitotta. A hirtelen fénytől pár pillanatig hunyorgott, majd kitisztult látással emelte fekete szemeit Itachira, mert ő állt az ajtóban. Lágy mosolyra húzta az ajkait, ahogy megpillantotta Sasukét.

- Szia - szólalt meg, miközben Sasuke viszonozta a görbületet.

- Szia - biccentett némileg zavartan. - Gyere be - állt félre végül.

- Köszönöm - sétált be, miközben levette a kabátját. Tényleg nem volt valami meleg. Sasuke már nyúlt is a ruhadarabért, amit átadott, miközben megismételte a szót. Mialatt a fiatalabb feltűzte az akasztóra, ő körbe nézett. Minden fal fehér, a bútorok javarészt valami olcsó fából, nem éppen rendezetten. A látvány elszomorította.

- Itt nem olyanok a körülmények, mint nálad, de... - sütötte le szemeit szégyenkezve.

- Engem ez a legkevésbé sem érdekel. Senki sem tehet róla, hogy elkényeztetik és hagynak rá egy kész céget, vagy, hogy meg is dolgozik ezért - nézett rá komolyan. - Egyáltalán nem kell szégyenkezned emiatt. - Sasuke biccentett.

- Gyere beljebb - invitálta némiképpen oldottabban. Itachi visszamosolygott, majd befáradt. Ott elővette a hátizsákját - amit egyébként Sasuke furcsállt. Már hogy hátizsákkal jött. Kifinomult üzletembernek nézett ki, olyan öltönyös formának, és az első találkozáskor valóban elég elegánsan nézett ki. Most viszont rockbandalógós fekete hosszú ujjúban és fekete koptatott farmerben, kibontott hajjal jött. Mintha két különböző embert látott volna. Egy sznobot, és egy rockert. Megrázta a fejét az előítéleten. Őt is emósnak lehetne nézni, bár nem az... vagy csak gondolkodásilag.

- Föld hívja Sasukét. - Felkapta a fejét a kiáltásra, hogy egy vigyorgó Itachival nézhessen farkasszemet. Elpirult, és remélte, hogy nem vette észre, ahogy őt bámulta... - Van valami érdekes rajtam? - Még szép, hogy észrevette, csak azért is. A vörösség fokozatosan terjeszkedett az arcán, hiába próbálta volna takarni a "véletlenül" szemébe lógó tincsekkel.

- Nem, csak... más vagy - mondta ki végül a padlóra szegezett tekintettel.

- Más? Megváltoztam egy nap alatt? - fojtotta el nevetését szórakozottan, bár igyekezett komoly maradni.

- Igen, vagyis nem... élvezed, mi?! - akadt ki végül. Itachi már nem tudta elfojtani a nevetést, de viszonylag gyorsan átsiklott a rohamán. - Arra gondoltam, hogy máshogy nézel ki. Vagyis... - túrt bele a hajába idegesen. - Szóval...

- ...nem úgy nézek ki, mint egy gazdag sznob, hanem akit a híd alól szalajtottak? - segítette ki szórakozottan.

- Igen! - kiáltott fel győztesen. - Vagyis nem... mármint nem híd alól meg nem sznob... - küszködött a szavakkal még mindig zavartan, végül kezébe temetett arccal sóhajtott fel, és ujjaival idegbetegen végigszántott fekete tincsein, miközben a fiatal férfi még mindig kuncogott. - Ne nevess! - rivallt rá elmebajos módon, így Itachi a tenyerében adta ki a mulatására utaló hangokat.

- Bocs, csak... - Sasuke egy nagy, nagyobb, sőt élete legnagyobb levegőjét vette, majd kifújta, és viszonylag normális fejjel nézett a szemébe.

- Oké, túl vagyok rajta - nyugtatta meg talán mindkettejüket, mire Itachi biccentett egyet. - Ülj le nyugodtan - intett a kanapé felé, hasonlóan, ahogy tegnap a rangidős csinálta; aki egyébként mosolyogva foglalt helyet, miközben megborzongott a számára szokatlan hidegtől. Sasuke, mintha csak látta volna, odasietett, és némán egyszerűen rádobta a takarót. - Szükséged lesz rá - magyarázta, látva amaz értetlen tekintetét szégyenkezve, aki erre ismét biccentett egyet. - És most én hozok teát - mosolyodott el halványan, amit Itachi viszonzott. Amíg a kisebbik a konyhában munkálkodott, ő ezt az időt arra használta ki, hogy felmérje a terepet. Így belülről már otthonosabb volt. A falakat gyönyörű festmények tarkították, elfelejtetve a látogatóval szerénységüket. A polcokon tárgyak sorakoztak, apró mütyürök, amiket muszáj volt megvizsgálni. Már nem is tűnt annyira ridegnek ez a lakás. Csak a hőmérséklet volt alacsony, de ezt a fiatalabb jól megoldotta; puha szőnyegek a padlón, színes takarók a kanapékon, fotelekben. Egyre kellemesebben érezte magát. Amikor pedig meglátott a kanapé legszélén jól eldugva egy zöld kis plüsst, majdnem felnevetett, és kezébe vette a játékot. Elég öreg volt már, de sejtette, hogy sokat jelenthet Sasukének, ha még megvan.

Pillantása az asztalra siklott, majd érdeklődve nyúlt a lapért, mely két fekete és fehér ceruza mellett nyugodott. Illetlenség, vagy sem, nem tudott ellenállni neki. A szemei fennakadtak. Ez a rajz mesteri volt. Szívta magába a látványt, ahogy a vonalak hipnotizálták. Nem tudta levenni róla a tekintetét, mert a rajz hívta, hogy minden egyes pontját vésse az emlékezetébe. Még a torka is összeszorult. Szinte hallotta, ahogy a rab ordít, és segítségért könyörög; érezte a vér illatát, és látta meggyötört arcát maga előtt.

- Hé! - rántotta ki egy felkiáltó hang az illúzióból, melynek hatására lassan felnézett. Szégyenpír kúszott fel az arcára, ahogy érezte, hogy most rajtakapták. Sasuke pár pillanatig komoly maradt, majd elmosolyodott. - Nem éppen egy remekmű, így azt nem igazán szerettem volna megmutatni...

- Tudsz ennél jobbat is? - bukott ki belőle a kérdés meggondolatlanul, és remélte, hogy Sasuke ezt nem úgy értelmezte, miszerint Itachi véleménye alapján borzasztó a tudása.

- Igazából jó időn belül ez a legrosszabb. Nem is igazán néztem, mit rajzolok. És amúgy sincs kész; de már mindegy - sóhajtott fel beletörődően, majd tálcával a kezében ő is helyet foglalt a kanapén, végül letette a bögréket a kis asztalra, és az egyiket átnyújtotta Itachinak. - Tessék. - A férfi bólintva vette el, miközben még mindig a rajzot bámulta. - Ha már ennyire nézed, mi a véleményed? - kuncogott fel.

- Az, hogyha ez az egyik legrosszabb rajzod, akkor rád nagy jövő vár - nézett a szemébe komolyan, és őszintén. A fiatalabb arcára egy zavart kis mosoly ült, de valami megcsillant a szemében, miközben ismét vörösödni kezdett a feje.

- Kö... köszönöm. De ebben kételkedem. Nálam sokkal jobbak is vannak - kortyolt bele a teába lesütött szemekkel.

- Lehet, hogy szebb vonalakat húznak. De ez a kép nem csak egy üres kép, hanem valós. Te érzéseket is viszel bele, és éppen ettől lesz más. - Sasuke a dicséret hallatán már paradicsommá érett, és úgy motyogta: arigatou. Aztán a tekintete megvillant, és felkapott Itachi mellől valamit. A plüss volt az.

- Hé! Azt nem engedtem meg, hogy nyúlkálj a cuccaim között! - kiáltott fel felháborodottan, de Itachi csak felkuncogott gyermeki kifakadásán.

- Gomen, csak megláttam, és nem tudtam neki ellenállni - vigyorodott el, még jobban zavarba hozva ezzel a másikat. - Igazán... édes - jellemezte a legjobban ráillő szóval, noha nem tudta, hogy ezt a plüssre mondta, vagy Sasukére, vagy Sasukére, akinek plüssdínója van.

A fiatal férfi minden más reakcióra számított volna, csak arra nem, hogy a fiatalabbik arcon vágja egy párnával. A döbbenettől elfelejtett védekezni, így a párna az arcába csapódott, de felocsúdva a döbbenetből letette a bögrét, ő is elkapta az első kezébe kerülő darabot, majd "kedvesen" viszonozta a gesztust. A fiatalabb felnevetett, majd újra támadt, és sikeresen betalált, így Itachi hátracsapódott a kanapén, szintén nevetve. A kisebb elfeledkezve arról, hogy már felnőtt, a férfira mászott, és félreérthető pózban fogta a feje fölé csuklóit egy kézzel. A lefogottnak még meglepődni sem volt ereje a nevetéstől, így rázkódva hagyta magát "leteperni".

- Igazságtalanság - nyögte ki, amikor oxigénhez jutott.

- Csak visszavágó - vonta meg a vállát vigyorogva. - Kérj bocsánatot, vagy maradsz!

- Akkor maradok - kacsintott rá, büszkén kitartva.

- Makacs vagy, de nem közelítesz meg.

- Te még nem találkoztál Uchihával - vágott vissza vigyorogva Itachi.

- Te sem Yuuichival. Bár még én sem, magamon kívül - hunyta le a szemeit egy pillanatra szomorúan, majd megújult csillogással vigyorodott el. - Szóval nem adod fel?

- Az nem az én reszortom.

- Majd megtörlek - felelte elszántan, és benyúlt az idősebb pólója alá, keze végig siklott az oldalán, és csikizni kezdte. Itachi először meglepődött a szándékon, de rájővén, a kisebbik hol akad meg, felkacagott, de nem adta fel. Vadul harcolt, de úgy tűnt, Sasuke erősebb, mellesleg pedig a kezei is gyorsak. Nem volt esélye.

- Rendben, oké, győztél! - kiáltott fel, kapkodva  a levegőt, mosollyal az arcán. Sasuke elégedetten hagyta abba. - Gratulálok, megtörtél. De most már elengedhetsz! - kérte vigyorogva.

- Nincs kedvem. Kényelmes vagy - jött az őszinte válasz egy vállvonás kíséretében.

- Te meg gonosz és nehéz - vágott vissza mosolyogva, miközben megmozgatta elengedett csuklóit. - És ha szépen kérem?

- Talán...

- Szállj le rólam. Kérlek.

- Nem meggyőző, de elfogadom - fogadta el, majd lemászott áldozatáról. Ha Itachi tudta volna, hogy már áldozattá vált... Miután sikeresen ő is ülő állapotba helyezkedett, a kezébe vette a plüsst. Sasuke színe újra egészségtelen vörössé vált, de hagyta, hogy Itachi kiélje a gyermekkorát, és nézegesse a dínót.

- Sokat... jelent neked? - kérdezte végül a fiatalabb szemeibe nézve. Amaz lehunyta a szemét, és igyekezett tartani magát, sírás nélkül. Sajnos gyakran esett meg vele.

- Ez az egyetlen emlékem a szüleimről. A dadusok az árvaházban azt mondták, ez nálam volt, amikor elhoztak oda - vonta meg a vállát keserűen, és a plüssért nyúlt, majd magához ölelte. Tudta, hogy a rangidős nem fogja lenézni ezért.

Egy kezet érzett a vállán, ezért arra fordult. Itachi tekintete őszinte volt, és sajnáló. Pedig nem akarta, hogy szánják ezért.

- Sajnálom.

- Nem... - kezdett bele. - Én nem sajnálom... Ha volt szívük betenni egy árvaházba, akkor jó, hogy így történt. Nem szeretnék áruló szülőket. Akkor inkább egyedül - zárta össze a szemeit szorosan, ahogy érezte, hogy égnek. Igyekezett nagyobb levegőt venni, de most ez sem segített, és egy kósza könnycsepp szaladt le porcelán arcán. Ezzel egy időben pedig egy meleg test ölelte át védekezően. Először el akarta taszítani, de... olyan jól esett az a melegség, hogy még közelebb húzódott hozzá, majd a mellkasba temette az arcát. Egy kezet érzett a hátán, ami lágyan simogatta, és ettől lassan megnyugodott. Nem akarta elengedni őt. Még nem.

- Nyugodj meg. - súgott halkan a fülébe egy mély basszus, amitől automatikusan szaladt le egy újabb csepp. Ha vigasztalták, csak még jobban sírt. De annyira jól esett ez a szeretet, amiből neki olyan kevés jutott... Képtelen volt elengedni. - Megvédelek. - Ez a szó tőrként hasított belé. Kezei görcsösen szorították meg a puha póló anyagát, és a plüsst. Sokáig így tudott volna maradni. Hallhatta a másik szívének dobbanásait, és ez megnyugtatta.

- Itachi... - suttogta erőtlenül, és ugyan elméjében már el akarta lökni, nem ment. Nem tudta.

- Itt vagyok... - érkezett a válasz. Remegett. A saját érzelmei gyengítették egyre jobban és jobban, míg végül már csak egy védtelen gyermeknek érezte magát, akit az apukája nyugtatgat. Halkan felsóhajtott, kezével megtörölte a szemét, majd lassan eltolta magától a férfit, halványan elmosolyodva.

- Bocsánat a kirohanásaimért, csak...

- Nincsen miért bocsánatot kérned. Mindenkivel megesik, én pedig köszönöm, hogy pár percig úgy éreztem, hogy van egy öcsém - görbültek felfelé ajkai.

- Öcséd? - vigyorodott el. - Hát... szívesen, Nii-san. - Itachi válaszként egy puszit nyomott a homlokára.

 

Még nincs hozzászólás.
 
Usagi

YAOI fordítások
fujoshiktól fujoshiknak

Az oldalon MINDEN az
Usagi-team fordítása!

Más oldalon, engedély nélkül feltüntetni szigorúan tilos!

logót rajzolta: Miyuki

18+ Az oldalon felnőtt tartalom is található! Minden korhatárjelzés nélküli manga olvasása csak 18 év felett ajánlott!

A nem működő linkeket JELEZZÉTEK!!!

indulás: 2012. május 07.
zárás: 2019. február 01.
design & kódolás: Risu
kódolásban segít: LD

 
partnerek
AnimeAddicts

>>feltételek<<

 

usagi.gp 2012-2019


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre