- Alig várom, hogy megérkezzen a barbie - dörzsölte össze kezeit Suigetsu izgatottan, míg Kiba felkuncogott.

- Gonosz vagy, Sasu-chan - vigyorgott, de amikor meglátta a reakciót a becenévre, kissé csökkent a vigyorát tartó izmok száma. Mondhatjuk úgy is, hogy hátrált pár lépést.

- Ámen - szólt közbe Shikamaru. - Kiba: részvétem. - A barna hajú láthatóan elkezdett rettegni, mikor Sasuke közelebb hajolt hozzá; kezeit arca elé helyezte, hogy védje magát.

- Csak nem félsz? - kérdezte gonoszan a démon.

- Ne bánts! - szorította össze szemeit a terrorizált, mire Sasuke sátánian felkuncogott, és visszahúzódott. - Hogy mekkora egy szadista vagy! - jegyezte meg érezve, hogy megmenekült.

- Kösz - biccentett vigyorogva.

- Szegény Naruto... - rázta meg a fejét Gaara.

- Hát igen. Szegény Naruto - húzta el a "szegény" szót hosszan a fekete, kinek szemei megvillantak. Többen felröhögtek, ahogy a terv újra meg újra átfutott az agyukon.

Már minden készen állt a szőke fogadására. Kaja beszerezve, és alkohol híján üdítő is volt. A kellékek álltak rendelkezésre. Már csak Naruto hiányzott, mindenki más hét óta itt volt. És amint a főhős megérkezik... a szívatás elkezdődik.
 

*_*_*_*
 

Naruto nyugtalanul álldogált a szekrény előtt, gondolataiba merülve. Már átöltözött - ami abból állt, hogy felvett egy másik pólót; a hajával felesleges lett volna próbálkozni, gatyát meg csak nem fog cserélni, elvégre ő nem lány! Már csak smink kéne... -, így tehetetlenül sétált körbe-körbe filmbeillően. Mire számítson? Bárcsak az, az átkozott Uchiha többet mondott volna!

Igen. Az, az Uchiha, akinek eldobálta a cuccát, és megvágta magát valamivel. Még mindig nem takarította el, noha már csak egy hajszálon függött, hogy eldobja önbecsülését, és eltűntessen mindent. Ahányszor csak ránézett a még mindig fájó sebet borító fáslira, feje automatikusan kapta el a tekintetét a kupac irányába. Nem egészen három napja van itt, de már mindkét keze be van kötözve...

Végül leült az ágyra, és szemei az óráján állapodtak meg. Még fél óra... addig mit csináljon? Lemondóan dőlt el a fekvőalkalmatosságon, de felkapta fejét, ahogy léptek közeledtek a folyosón a szoba irányába. Szíve kihagyott egy ütemet, de megnyugodva sóhajtott, mikor a kopogás továbbállt.

Végül megelégelve a várakozást, elővette az ő szeretett laptopját. Várta, hogy a gép betöltsön, majd rögtön rákattintott az internet ikonjára. Visszamenőleg nem tudná megmondani, miről olvasott, csak úgy összevissza, miközben elméje valahol máshol járt. Utolsónak a YouTube-ra ment fel, és az egyik lejátszási listát indította el; melynek találó címe egyébként "Break away from everybody" volt.

Csak feküdt és hallgatta, miközben gondolatai egyre csak elkalandoztak, valahová máshova. Hogy mi fog ma még történni... el sem merte képzelni. Nem, nem félt... inkább izgult. Talán ma elássa magát vagy elismerést szerez... de az biztos, hogy ki fogják röhögni. Ő pedig szeretne majd velük nevetni.

Ahogy telt az idő, beléhasított, hogy meg kéne találni még találni az ajtót... mennyit is mondott az a teme? Kétszáztizen...? Mindegy, majd egyesével bekopog mindenhova. Habár valószínűleg ott lesz a legnagyobb zaj is, megkönnyítve a keresést.

Még tíz perce van odaérni, így felpattant, és miután átlépkedett a vegyes kupacon, bezárta az ajtót, lekapcsolta a villanyt, és elindult a saját beavatására. Már csak a helyszínét kell valahogy megtalálnia...

Járta a folyosókat, de a kétszázas emeletet nem igazán sikerült megtalálnia. Minek van ennyi szoba?
 

*_*_*_*
 

- Neked nem szabad kólát adni - jegyezte meg Gaara, látva Lee ködösülő szemeit, és enyhén részegnek tűnő arcát.

- Má' mé' ne? A kóla finom - állt fel dülöngélve - és egészséges és erősebbé tesz... és gyorsabbá... és aki azt mondja rá, hogy utálja, azt megölöm... - csuklott fel minden harmadik szó után.

- Üdv, morbid-Lee - köszöntötte Kiba röhögve az eléggé kóválygó zöldruhást.

- Á, jó napot, kapitány úr. Régen láttam. Mondja, miért dülöngél ennyire ez a hajó? - kérdezte, miközben próbált megállni a lábain, több-kevesebb sikerrel.

- Biztos, hogy kólát ivott? - szólt közbe Chooji, a fekete lével teli üveget vizsgálva.

- Elvileg...

- Lee-re úgy hat a kóla, mint az alkohol vagy az energiaital - jegyezte meg Neji, Lee szobatársa, akinek volt már szerencséje látni egyszer-kétszer.

- Kapitány úr, kérem, álljunk meg!... Szerintem léket kaptunk - nyöszörögte kétségbeesetten a zöldnek öltözött fiú, aki egyre inkább közelebb került a földhöz.

- Videózzuk már le! - röhögött fel Sui, és szedte is elő a telefonját, benyomva a videó elindítását szolgáló gombot. - Csapó egy!

- Kapitány úr, engedélyt kérek a leszállásra! - ragadta meg Kibát nagy nehezen, és megrázta, miközben félig aludt már. Állva.

- Megadom az engedélyt. Menekülj, Lee-Yo! - imitálta Gai hangját röhögve.

- Köszönöm, kapitány úr. Kérem, vigyázzon magára! Nekem meg kell... keresnem... Wilsont... - próbálta formálni a szavakat, amit mindenki egy nevetéshurrikánnal jutalmazott meg, miközben Lee lefeküdt a földre, és kezeivel úszó mozdulatokat próbált generálni.

- Ez megőrült! - röhögött fel Suigetsu, akinek remegett a keze, akadályozva a videó kiváló minőségét.

- Wilson! Wilson, ússz! Wilson, ne add fel! - ordította Lee kétségbeesetten. Sasuke agyán végigfutott, hogy osztálytársuk vajon milyen rémképeket láthatott maga előtt... - Wilsoooon! - üvöltözte, és ez már minden bizonnyal a folyosóra is kihallatszott. - Ússz! - köhögött fel, mintha vizet nyelt volna.

- Ez kész! - dőlt hátra az ágyon Kiba a röhögéstől, és még az Uchiha sem tudta megállni, hogy ne nevessen fel a zöld ruhát viselőn.

- Valaki készítse a vécét... - nyögte két roham között Sui, aki minden bizonnyal aggódott szobája épségben maradásáért. Hiszen azt csak ő teheti tönkre!

- Elég... Nem bírom! - esett le a székről Chooji - és szerencsére nem tört ki földrengés.

- Valaki adjon már neki mentőövet! - szólt közbe az Uchiha kuncogva, és beszólására tapsoltak volna, de nem volt rá erejük.

- Wilson! Wilson, kövess! Wilson, ne add fel! - kiabálta talán már álmában az osztály "body-buildere", akinek egyébként testalkatán egyáltalán nem látszott, hogy sportolna. - WILSON! Kapitány úr, segítsen neki! - vergődött a földön, kezeit és lábait úszáshoz hasonlóan mozgatva, azonban előre nem igazán haladt.

- A kapitány sajnos nem hagyhatja el a hajóját - szólt Kiba helyett is Sasuke, mire az állattulajdonos helyeslően bólintott, kapkodva a levegőt a nevetéstől; bár az már inkább kapaszkodás volt az oxigénért.

Ha a káoszban valaki használta volna a fülét, hallhatta volna a kopogást, de mivel senki sem élt érzékszervének használatával, így már csak a nyitódó ajtóra kapták fel a fejüket, ahol egy szőke fiú ácsorgott tanácstalanul végignézve a társaságon. Aztán tekintete megállapodott a földön hempergő Leen, és értetlenül kerekedtek ki kék szemei, majd már szólalt volna meg, mikor hirtelen Lee feltápászkodott, és Naruto nyakába borult.

- Wilson! Annyira hiányoztál! - Mondani sem kell, hogy a már csendesülő nevetés kétszeresére erősödött, miközben a szőke próbált valamit értelmezni. Igyekezett eltolni magától a fekete hajú fiút, de az csak erősen szorította, miközben elkezdett könnyezni, és egyre csak azt suttogta: Wilson.

- Öööö... valaki leszedné rólam? - kérdezte végül a szőke.

- Kapitány úr! Megtaláltam Wilsont! - ugrott le a szőkéről immár vigyorogva a zöld ruhás fiú, és örömében körbeugrálta a szobát, lemoshatatlan vigyorral.

- Lee, most már higgadjál le, jó? - állította meg Neji, aki egy egyszerű rántással rálökte a Rock fiút az ágyra. Egyébként fél perc múlva már csak horkolás hallatszott felőle...

- Naruto, most biztosan felteszed magadnak a kérdést: hova kerültél? Nemde? - vigyorgott tőle szokatlan módon Gaara, de mondatát már nem tudta befejezni, mert az Uchiha közbevágott.

- Ember, ki itt belépsz; hagyj fel minden reménnyel! - Beszólását újabb roham kísérte, míg Naruto nekidőlt a falnak, homlokán a kérdéssel: hova kerültem? Gaara valószínűleg gondolatolvasó volt.

- Ez most fájt! - fogta az oldalát Kiba fuldokolva, és felemelte a kezét, várva, hogy valaki belecsapjon; ez a személy pedig Sui volt.

- Oké... - mormogta maga elé a szőke. Shikamaru végül megszánta, és felállt, hogy bekoordinálja Narutót.

- Egy tanács: ne törődj velünk - veregette meg a hátát, mire Naruto elvigyorodott.

- Jó tudni, hogy nem csak én vagyok hülye, hanem mindenki más is...

- Hé! - kiáltott fel Sui - kinek lassan már elmúltak a rohamai - vigyorogva.

- Problem? - reagált az állításra Kiba is. - De tulajdonképpen igazad van - húzta el a száját gondolkodásba esvén, végül felröhögött.

- De attól még te vagy a leghülyébb, dobe - szólt közbe a fekete, aki megint nem tudta megállni, hogy ne sértse meg.

- Fogd be, teme! - rivallt rá.

- Mivel mit? - vigyorgott vissza.

- Na jó, befejezni. Sőt, mindketten fogjátok be! - vette ki a részét Sui is. - A szátokat a kezetekkel, Uchiha! - tette még hozzá.

- Az enyémmel vagy az övével? - mosolygott rá gonoszan.

- Barom - röhögött fel Kiba. - Sasu-chan, te fogd be Narutóét, ő meg a tiédet... - fogta vissza a hangerőt, érezvén a sötét aurát, ami kezdte körbelengeni az Uchihát. - Segítség...

- Mondd csak, Kiba: milyen koporsót szeretnél? - mosolygott együtt érzően Suigetsu.

- Ámen - tette hozzá Shikamaru.

- Mentsetek meg - kezdett el hátrálni, ahogy az Uchiha fenyegetően közeledett újra.

- Kiba. Hogy szeretnél meghalni? - vonta fel a szemöldökét, akárcsak a gyilkos, mikor kiszemeli az áldozatát.

- Gyorsan és fájdalommentesen! - mentette a menthetőt.

- Utolsó kívánság?

- Hagyj életben! - Egyetértő röhögés hangzott fel, és Sasuke sóhajtva hagyta annyiban. Hiszen az utolsó kívánságnak nem mondhat ellent... mivel ő olyan kegyes...

- Bocs, hogy közbeszólok, de valaki felvilágosítana, hogy miért kellett idejönnöm? - szólalt meg Naruto, mire mindenki felé fordult. - Csak mert enyhén szólva nem volt valami bő a felvilágosítás - nézett rá a szeme sarkából Sasukére.

- Nos. Ülj le és kapaszkodj, először is - intett a büszke kutyatulajdonos az ágy felé, de csak egy hely volt, az Uchiha mellett. Először nem akart, de végül mégis elindult, és tartva a távolságot, meghúzódott jó messze az Uchihától. - Egyébként Sasuke nem leprás - röhögött fel Kiba. - Csak ijesztő - gondolkodott el egy pillanatra, míg az Uchiha felhümmögött, helyeselve, hogy az Uzumaki kellő távolságra van tőle. Már csak azért is, mert a vér szagát megérezve nem volt könnyű tartania magát. - Szóval... még kilencedikben mindenkinek kellett teljesítenie egy "küldetést", amiről mi, az osztály dönthettünk. Én például beöltöztem kutyának... de szép idők voltak... - nosztalgiázott, majd visszatérve az eredeti tárgyhoz, folytatta. - Aki utólag csatlakozott, mint például Chooji, annak is kellett valamit csinálni.

- Nekem végig kellett gurulnom a folyosón azt üvöltve, hogy húsgombóc vagyok - görbült lefelé a szája a társaihoz képest telt fiúnak.

- Bocsi, Chooji... csak akkor még nem tudtuk, hogy jó fej vagy - veregette vállon együtt érzően Shikamaru, mire az Akimichi elmosolyodott, és bólintott.

- Folytathatom? Köszönöm... - szerezte vissza a főszerepet Kiba. - Tehát, mi már be vagyunk avatva. Gai szerint ez egy vicces és egy ötletes, aranyos, kedves kis buli az újaknak, de a valóság az, hogy addig szadizunk, amíg akarunk. - Naruto felröhögött.

- Kösz.

- ...és valaki volt olyan szíves, hogy adjon nekünk egy kiváló ötletet a te beavatásodat illetően - vigyorodott el.

- Biztosan meg fogom neki köszönni... - sóhajtott a szőke.

- Melletted ül - nevetett fel, és Sasuke is elvigyorodott. Gúnyosan, persze.

- Kezdek félni - suttogta maga elé Naruto, nem számítva arra, hogy más is meghallja.

- Félhetsz is - súgta oda a fekete hajú gonoszan, amit ő egy gyilkos pillantással viszonzott.

- Szóval, a beavatásod a következő - hagyott hatásszünetet, kezeit összedörzsölte, miközben szemei megvillantak. - Be kell öltöznöd... - húzta a mondandóját vigyorogva, végül pedig elintézte egy szóval a végét. - ...lánynak.

- Mi van?! - pattant fel Naruto kikerekedett szemekkel.

- Hé, még nem végeztem, nyugodj le! - szólt rá Kiba, mire a szőke nehezen, de elhallgatott. - Ezek után pedig végig kell vonulnod a sulin, és ha fiú jön szembe, megölelni. Ha meg lány, akkor valamiről el kell vele kezdened beszélgetni. És ne feledd: nem leplezheted le, hogy fiú vagy! - fejezte be a végét halálos komolysággal. Három, kettő, egy... ennyit bírt ki mindenki, aztán egyszerre tört ki a következő hullám; míg szegény Naruto halálra fagyott arccal hallgatta őket, miközben menekülési tervet szervezett kavargó fejében.

- Nyugi, rólad könnyen elhiszik! - bökte oda az Uchiha, de Narutónak nem volt ereje már visszaszólni. Közben úgy találta, hogy legegyszerűbb, ha kiugrik az ablakon. Más útvonalat nem talált.

Lassan halkult a roham, így Kiba felkászálódott, és kivett valamit Sui szekrényéből, miközben megjegyezte:

- Lee elaludt! - Minden tekintet a szuszogó fiúra meredt, miközben felkuncogtak. - Ha tudná, miről marad le... Tessék, Naruto! - adta a fiú kezébe a felszerelését. Naruto rá sem mert nézni... - Mehetsz a fürdőbe átöltözni! - vigyorgott gonoszan.

- Késő lenne elszökni?

- Ha elszöksz, kiközösítünk! - figyelmeztette vigyorogva, majd vállánál fogva megfordította és a fürdő irányába lökte. - Hajrá!

A szőke fiú, miután becsukta az ajtót, félőn meredt a kezében tartott kupacra, amit végül beledobott a mosdókagylóba. Volt ott valami szőke hajféleség, amit félve emelt ki, majd elég értetlen tekintettel meredt a minden bizonnyal parókára. Pislogott párat, csak hogy megbizonyosodjon: jól látta; és zavartan a fejére illesztette, valami hülye csatszerűség segítségével, ami hozzá volt csatolva. Első gondolata az volt, hogy honnan szerezhették... A következő, amit a kezébe vett, egy magas sarkú volt, amit letett a földre; egy harisnya és egy narancssárga, egy fekete harisnya társaságában. Naruto elborzadt, és szíve szerint mindegyiket eldobta volna jó messzire. Ő ezt nem csinálja! Ő nem fog beöltözni nőnek!

Csukott szemmel húzta le a nadrágját, és fel a harisnyát, megnyugodva, hogy nem harap. Viszont rohadt kényelmetlen. Hogy bírja ezt a szebbik nem elviselni? Levette a felsőjét is - hát úgy látszik, feleslegesen cserélte le -, és biztos távolságból elkezdte felvenni a ruhát, miközben a szemeit végig csukva tartotta továbbra is. A nyakrésznél majdnem megfulladt - kérdéses, hogy hogyan fogja LEvenni majd -, de végül sikeresnek volt mondható a kísérlet. Nos, a dereka nem volt olyan darázs, mint egy lányé, így ott egy kicsit feszült, de vékonyságának köszönhetően egyébként szinte tökéletes volt rá. És a lába sem éppen férfias, hiába izmos, vékony, de az is elment. Büszkén és letörten állapította meg, hogy még nőként is jobban néz ki soknál. Sőt, beállhatna közéjük. Csak az arcát kéne átműtetni... A tükörben méregetve magát sikerült megugrania a gyomrának, de nagyokat lélegezvén a roham csökkent. De hogy ő ebben nem megy ki, az biztos! Kizárt! Ő így nem fog mutatkozni!

- Naruto, még ma kijössz? - hallotta meg az ajtó mögül a nevető hangot. Valószínűleg már mindenki előre örült.

- Nem terveztem - kiabált vissza letörten, miközben ellenőrizte, hogy be van-e zárva az ajtó. Győztes érzéssel állapította meg, hogy nem tudják kiráncigálni.

- Betörjük, ha kell! Úgysem szoktam fürdeni! - üvöltött vissza Sui kuncogva. - Vagy kijössz, vagy kiráncigálunk!

A szőke nagyot sóhajtott. De nehéz nőnek lenni...

- Három... - A visszaszámlálás tehát megkezdődött. Abban biztos volt, hogy ezek az idióták képesek lennének ténylegesen betörni, így tudván, hogy nem menekül, már készült volna kijönni, de először lelkét kell elrendeznie... valahogy. - Kettő... - Magában elszámolt gyorsan tízig, majd szemeit elszántan nyitotta ki. Minél előbb lesz vége, annál jobb! - Egy! És...

...és az ajtó kinyílt. Naruto sóhajtva állt meg nekitámaszkodva a falnak, miközben kezeit meditáló pozícióban tartotta. Aztán hatalmas nevetés hangzott fel, többen estek le a székről/ágyról, miközben Naruto csendben tűrte a megaláztatást "végem van" kifejezéssel.

- Hölgyem, maga milyen gyönyörű! - jött a dicséret Kibától, aki bizonyosan a legtöbbet beszélt ezen a napon.

- Fogd be, barom! - mordult rá morcosan, kezeit kislányosan átfonta a mellkasa előtt.

- Na de hölgyem, hova tűnt a jó modor? - kapcsolódott be Sui is ércelődve.

- Illedelmesen pofán váglak mindjárt! - üvöltött vissza, egyrészt méregből, másrészt pedig, mert a normál hangerő nem hallatszott.

- Befogtam - emelte fel kezeit védekezően. A szőke tekintete az Uchihára siklott, és enyhén meglepődött, amikor Sasukét fulladozni látta a röhögéstől. Ez mióta tud nevetni? Ja igaz, ezt gúnyból csinálja... így már érthető. De akkor is furcsa reakció tőle.

- A hölgy kissé lapos, de elmegy - célzott a fekete gonoszan vigyorogva, és mintha jelzést adna, jelentőségteljesen nézett Shikamaru irányába, aki maga is jócskán részt vett a tervben. A copfos hajú fiú vigyorogva nyúlt hátra az íróasztal irányába, és visszafordulva kezében két narancs díszelgett. Narutónak leesett.

- Azt már nem! - kérte ki magának hisztérikusan. Talán a megjelenés hatással van a viselkedésre is...

- Dehogynem - dörzsölte össze a kezeit Chooji vigyorogva. Shika átnyújtotta a narancsokat Narutónak, aki szenvedő arckifejezéssel, de valahogyan elvette. Zavartan illesztette be a "megfelelő helyre", közben pedig kedve támadt sírni. Ilyen a női viselkedés... ilyen ingadozó ugyebár... Mikor a gömbök helyükre kerültek, ingerült kopogás hallatszott. Kiba vigyorogva odaordította, hogy jöhet, és a szobába egy szőke, hosszú felcopfolt hajú dühös fiú robbant be; már amennyire lehetett fiúnak nevezni, és nem ronda nőnek...

- Fogjátok már be, barmok! Így nem lehet tanulni! Hm! - üvöltötte dühösen. A szőke, mivel életében először látta kissé meg is ijedt tőle.

- Neked is szép estét, Deidara - felelte röhögve Shikamaru.

- Fogd be, idióta! Nem igaz, hogy mindig üvölt a zene, most már magamat sem hallom. Hm!

- Hidd el, így te is jobban jársz!

- Fogd be! Hm! - felelte a Deidarának nevezett személy, majd tekintete észrevette a lánynak öltözött szőkét. - Jézusom, szegény lány! Fuss, amíg nem késő! - adott baráti jó tanácsot, de szemöldökeit felvonta a kitörő nevetésen, és a szenvedő arcot vágó "lányon". - Mi van? Hm.

- Deidara, bemutatom neked a legújabb osztálytársunkat, Uzumaki Narutót - nyomta meg a fiú utónevét.

- A Naruto nem...?

- De igen, fiúnév - szólt közbe rázkódó vállakkal az állattulajdonos. Deidara is felröhögött.

- Részvét. Megint beavatást tartotok? - fordult a szőke lánynak kinéző fiú felé, aki hulla fehér arccal álldogált halálraítélt arckifejezéssel.

- Kösz... - motyogta maga elé megtörten.

- Ú, nem maradhatok? - élénkült fel teljesen a hosszú hajú barbiebaba.

- Végül is felőlem... mindjárt végigvonulunk a folyosón vele... - Bejelentését nagy vigyorok koronázták meg.

- Én még nem készültem fel lelkileg - szólt közbe Naruto, aki talán sokkot kaphatott. Simán lánynak nézték! Ennyire nőies lenne?!

- Oké, addig leülök a kis csivava mellé - indult meg, és helyet foglalt az ágyon Sasuke mellett, aki csak annyit jegyzett meg: Barbie. - Hát mizu, kis csivava, morcosak vagyunk? - karolta át barátiasan a vállát vigyorogva, de kezét inkább visszavette, látva az arckifejezést. - Ugyanolyan rémisztő, mint Itachi... - húzódott arrébb félve. - Nem, ez még rosszabb a nagy csivavánál... - motyogott magában, mire Sasukének egy büszke vigyor futott át az arcán.

- Ki az az Itachi? - szólt közbe Naruto érdeklődve, miután a fiú neve már sokadszorra hangzott el.

- Sasuke bátyja - válaszolt Kiba vigyorogva.

- Pedig ebből egy is bőven elég! - mutatott Sasuke irányába elkerekedett szemekkel.

- Nyugi, Itachi nem ilyen ijesztő... bár vannak pillanatai - esett gondolkodóba Dei, majd megvonta a vállát. - Amúgy mikor dolgozza már fel a lelked, hogy indulni kéne?- Naruto nagyot sóhajtott, végül bólintott.

- Minél előbb, annál jobb - bukott előre a feje, és elindult az ajtó irányába.

- Várj, először keltsük fel Leet! - szólította meg Neji, majd a fiú felé fordult, és határozottan rácsapott annak tarkójára. A fiú feléledt, akárcsak egy játék, amit felhúztak, felugrott az ágyra, és kérdőn fordult körbe.

- Elaludtam? - kérdezte értetlen tekintettel.

- Többet nem kapsz kólát! - figyelmeztette Gaara, aki most szólalt meg először talán.

- Kólát ittam?

- Rémlik már?

- Nem - vonta meg a vállát. - Mostantól megfogadom, hogy soha többé nem iszok kólát, hogy ne legyetek a terhetekre! És ha iszom, akkor ezer fekvőtámaszt, kétezer felülést és háromezer hidat fogok csinálni! A véremet adom rá! - jelentette ki elszántam, majd tekintete megállapodott Narutón.

- Elnézést, hölgyem, észre sem vettem magát - pattant mellé, majd megfogta a szőke kezét, és kézcsókot nyomott rá. - Mondták már magának, hogy milyen gyönyörűséges? Egyébként a nevem Rock Lee! - vigyorgott rá, majd értetlenül meredt a "lányra", aki a röhögés kereszttüzében készülte megütni lángoló szemekkel a zöld ruhás fiút. - Elnézést, ha felidegesítettem, nagyon sajnálom!

- Te idióta! - ordította magából kikelve idegbetegen. Lee, felismerve a hangot, kikerekedett szemekkel vizsgálta a cseppet ideges szőkét.

- Naruto-kun...? - szólt lassan, mire a fiú lemondóan csóválta meg a fejét.

- Igen - sóhajtotta fáradtan. "Hoppá" - hallotta Lee szájából, amint suttogva megvakarta a tarkóját, és bocsánatkérő arccal meredt rá. - Most már mehetünk? - sóhajtott fel.

- Alig várom! - pattant fel Kiba, majd a többiek is, és egy percen belül az ajtón túl találták magukat. Sőt, Choojinál még két zacskó chips is volt. - Hajrá, Naruto! - röhögött fel a kutyatulajdonos, mire a szőke nehézkesen megindult, ingadozó sarkain. Nehéz volt a járás, a lába már most fájt, de még valahogy kitartott. Már csak azon imádkozott, hogy senki se jöjjön szembe a folyosón.

Kedve lett volna nekimenni a falnak, mikor meglátta kígyó tanárukat közeledni. Többen is felszisszentek.

- Ő nem férfi! Ő kígyó! Mondd, hogy őt nem kell! - fogta könyörgőre a dolgot, sőt még le is térdelt, ezzel kicsi feltűnést sem keltve egyébként egy kígyószerű vámpírban, aki meglehetősen jól hallotta távolról is...

- Sajnálom, Naruto - röhögött fel Sui széttárt kezekkel. - Mindenki beletartozik - vonta meg a vállát. Naruto hatalmasat sóhajtott, arcára szenvedő kifejezés ült, majd minden erejét magába szívva sietett a vigyorgó kígyó elé.

- Naruto-kun? - nyögte a kígyó meglepetten, felhúzott szemöldökkel, mire a szőke kínosan elmosolyodott.

- Igen - bólintott rángó arckifejezéssel. Nem, ő ezt nem fogja megtenni.

- Ha kíváncsi vagy a véleményemre, szerintem nem is áll olyan rosszul ez a ruha - vigyorodott el perverzen, miközben Naruto kezdett nagyon pirossá válni. Szerette a paradicsomot, de nem tervezett annak beöltözni...

- Öhm, igazából ez egy... fogadás féle, és hát most meg kéne ölelnem magát... elvileg... talán... - nyögte ki zavartan, küszködve a hányingerrel. Bárcsak ne evett volna ebédet!

- Áh, értem. Hírhedt volt mindig is az osztály beavató bulija - nézett a vigyorgó többiek irányába, majd elvigyorodott. - Keblemre! - szólt figyelmeztetően, majd megölelte. A szőke úgy érezte, megfullad, habár két másodpercnél tovább nem tartott. Automatikusan lökte magát minél távolabbra, és szinte futva köszönt el perverzen mosolygó tanárától minél távolabbra, hogy végül védelmet találjon idióta osztálytársai között; akikből a nevetés csak akkor tört ki, mikor a kígyó már távolodott. Naruto hányást imitálva fogta a nyakát; és kissé tényleg rosszul volt.

- Még élsz, ember? Túlélted! - szorította meg a jelenleg lányjelmezes fiú vállát biztatóan, de látva a gyilkos tekintetet, inkább elhúzta végtagját.

- Fogd be, idióta - lehelte a sokkja közepén, amit egyébként mindenki végignevetett.

- Nem fogsz meghalni, ne hívjunk orvost?

- De. Le fog rohadni a kezem! - panaszkodott nyöszörögve, majd sóhajtva felegyenesedett. - Na, menünk, mielőtt még elfutok! - indult meg, és a többiek szinte csodálkozva nézték a hirtelen elszántságot. Végül pedig feléledve, követték.

Naruto már mindenre elszántan, kész fegyverzetben indult harcba, miből nem ér vissza győztesen; ezt tudta. És a tetejébe még röhögik is, mint a középkorban, amikor keresztre feszítettek valakit és dobálták. Most, hogy belegondolt, ez egy kicsivel még jobb is...

A következő szembejövő szerencsétlen szerencsére lány volt. Az még mindig jobb, ha lányokkal kell beszélgetnie, mintha fiúkat kéne lökdösnie. A megszeppent lány tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy egy kissé eldeformálódott szőke plasztikbaba tart felé, és végül dadogva köszönt neki, bár a hangját nem lehetett hallani.

- Szia! - nevetett rá. - Kaptam egy hülye küldetést, amiért lánynak kell öltöznöm, de egyébként az új osztálytársad vagyok, azt hiszem... mintha téged láttalak volna a teremben.

- Te vagy... Naruto-kun? - vált vörössé a lány arca.

- Igen - vakarta meg a tarkóját zavartan a fiú. - És mi a te neved? - vigyorodott el.

- Hi... Hinata. - A lány feje paradicsom vörös volt, ami eléggé eltért eredeti fehér színétől. Fekete haja gyönyörű fátyolként borult az arcára, de ez a színösszeállítás - mármint a vérpiros-acélkékes fekete - nem igazán passzolt. Szemei furcsák voltak... és fehérek. Még életében nem látott fehér szemeket.

- Te nem állsz véletlenül rokonságban Nejivel? - biccentett a társaság felé, akik olyan hét méterre állhattak.

- D-de... ő az unokabátyám. Egyidősek vagyunk - mosolyodott el zavartan a lány, aki lassan kezdett egészséges bőrszínt ölteni magára.

- Még egy kérdés: ez az igazi szemed? - kérdezte biztatóan. Furcsa lány volt minden tekintetben, de aranyos. Csak magának való.

- Igen. Családi örökség - kezdte el a földet pásztázni frusztráltan.

- Hát akkor... örültem, Hinata! - fordult el, de még hátraintett.

- É-én is, Naruto... kun... - szólt halkan, majd inkább elfutott zavarában. Naruto szemöldök ráncolva nézett utána, és az osztálytársaihoz fordult.

- Ő mindig ilyen? - kérdezte érdeklődően.

- Szerintem csak zavarja egy transzvesztita közelsége - szólt közbe Sasuke vigyorogva, beszólását vigyorok sorozata követte.

- Teme! - fogalmazta meg kiakadását egyetlen szóban.

- Fáj az igazság?

- Nem vagyok az! - nyomta meg az "az" szócskát. - Tudom, hogy mindenki magából indul ki, de nem kéne!

- Nem én öltöztem lánynak, dobe! - vonta meg a vállát gúnyosan.

- Na, jó, elég lesz - szólt közbe Shikamaru, majd beszédéhez még annyit fűzött: kellemetlen.

Ezek után nemes röhögések és rövid eszmefuttatások közepette indultak tova, másokat keresni. Egy egész lánycsordával találták magukat szembe, de most elintézte annyival, hogy milyen jó a ruhájuk és már mehettek is tovább. Noha azok a kilencedikesek nem éppen őt, annál inkább a falnak dőlő Uchihát figyelték. Ez van. Van, aki népszerű... meg aki nem.

Úgy néz ki, kilenc óra körül az emberek már szeretnék csapatostul mászkálni - talán nem akarnak úgy járni, mint a Harry Potterben az a csaj, akit megtámadott valami egyszemű izé... -, mert utána pedig egy elég illuminált fiúcsorda jött, tízedikesek lehettek, ránézésre. Talán azért volt akkora a szájuk és olyan figyelmes a szemük, hogy megdicsérték Naruto dekoltázsát, valaki kezet csókolt neki, egy meg letérdelt és megkérdezte-e, hogy nem jön-e hozzá (?). A szőke "lány" [Írói megjegyzés: minek nevezzem???] vöröslő fejjel menekült, de a mindenre elszánt vőlegény futott utána. Zengett a folyosó a vihogástól, melynek magja természetesen a buli társaság volt, de az éppen arra járók is érdeklődően figyelték a futó... semleges neműt, aki a melleit - vagyis narancsait - fogta, hogy ki ne essenek a helyükről; szőke lobonca meg mindenbe beakadt. Figyelemfelkeltő látvány volt.

A vőlegény, végül feladta az arája miatt folytatott harcot, és megjegyezvén, hogy "hogy ilyenek a nők, vigyázzatok velük", lehajtott fejjel indult társasága után, akik közül már volt, aki a földön fetrengett.

A következő két személyes lánycsoport a vécé irányából jöhetett, mert Naruto fáradtan odament, és csak annyit kérdezett: nincs troll a vécében? A két kikerekedett lány elég furcsán tanulmányozta a szőke vegyes-vágott vonásait, majd, mikor eredménytelenül továbbjutottak azon a kérdésen, hogy milyen nemhez tartozik, az egyik benyögte, hogy "nincs".

Naruto, erősen toporogva nézett hátra röhögő barátaihoz, akik szintén úgy néztek ki, mintha be lennének rúgva.

- Most a női vagy a férfi vécébe menjek? - Kérdését még nagyobb nevetésrohammal díjazták, majd végül sajnos vagy szerencsére az Uchiha válaszolt.

- Döntsd el, hogy melyik nemhez tartozol. - Naru vöröslő fejjel állt tanácstalanul, öklét már ütésre emelte, de Kiba, a békítő, közbelépett.

- Hát... lehet, hogy a nőibe kéne. Akkor legalább megtudjuk, hogy milyen szörnyű dolgok vannak odabent... - A szőke lemondóan sóhajtott és elindult a női felé. Hogy ő ezért mennyi pofont fog még osztogatni... biztosan vér fog folyni...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés