Mindenki a nővéremet és Sasukét bámulta. És az a ravasz vigyor, ami megjelent a nővérem ajkain, valami olyasmit jelentett, amit nagyon látni akartam.
- Felelsz, vagy mersz, Sasu-chan? – Itt volt már az ideje, hogy egy kis változtatás legyen a szituációban! A három idősebben kívül senki sem volt az ivászathoz szokva. Szóval Lee már halott volt, Hinata sokkal jobban elvörösödik, mint általában, Ino és Sakura már egy kicsit becsiccsentve néztek ki, Kiba úgy mosolygott, mint egy kibaszott őrült kutya, én pedig egy kicsit szédültem. Shikamaru úgy tűnt, teljesen jól van, és Sasukéról is ezt mondtam volna, ha nem lett volna ott az a halvány pirosság az arcán.
Ilyen állapotban lévő tinikkel Felelsz, vagy Merszet játszani nem igazán jó ötlet!
- Felelek – mondta Sasuke, mire a gonosz mosoly a nővérem arcán kiszélesedett.
- Legutóbb, amikor szexeltél a jelenlegi exeddel, voltatok olyan hangosak, hogy azzal felkeltsétek a szomszédokat? – Ó, jézusom! Miért kell ilyennek lennie? Miért nem engedi, hogy átlagos tinédzserek legyünk? Az isten szerelmére, miért lettek volna Sasuke és az exe hangosak?!
- És ha igen? – EZ VOLT A VÁLASZA?! MI A PICSA?! Mindenki lesokkolva bámult rá. – Nagyon kellemes dugás volt.
És én még azt hittem, hogy Sasuke nonszexuális! Basszus!
- ÁH, TUDTAM! – ordította Kyuu-nee, és Itachi felé fordulva rámutatott. – JÖSSZ NEKEM SZÁZ DOLLÁRRAL!
- Te fogadást kötöttél a bátyámmal?! – És most már Sasuke is dühös volt. Mindenki más még mindig a sokk hatása alatt volt, Anko és Genma somolygott, Kyuu-nee meg úgy vigyorgott, mint aki megnyerte a lottó ötöst, Itachi pedig elég idegesnek nézett ki! – Azon, hogy milyen hangosan dugok?! Te komolyan ebben a világban élsz? Vagy akár egyikőtök is?
- Valami… nagyon zavarót mondott rólad, és én nem hittem neki – magyarázta Itachi, azon a folyton mély, kontrollált hangján. – Kényszerített, hogy emiatt fogadjak vele, de én sosem gondoltam volna, hogy igazat beszél. Most komolyan, Sasuke!
- Ez az én életem! Maradj ki belőle! – ordított, és már készült felállni, amikor a nővérem megragadta a csuklóját.
- Ha elmész, kibaszottul fog fájni. Ülj le – mosolygott, aztán felém fordította a tekintetét. – Naru-chan, felelsz, vagy mersz?
Oh, basszus! Nem! Nem fogom engedni, hogy a nővérem bármit is kérdezzen tőlem!
- Merek! – És, talán ez volt életem eddigi legnagyobb hibája.
- Puszild meg Kibát. - …MI?!
- MEG A FRANCOKAT! – Nem, nem, nem, nem, nem!
- Én vagyok a kistestvéred! – kiáltottam, elszörnyedve nézve rá. – Hogy teheted ezt velem?!
Azt hittem, sikerült megenyhítenem, amikor a keze mozdult, hogy az aranyszínű hajamat simogassa, és aranyosan rám mosolygott. De ő elmebeteg, emlékeztek?
- Menj és csókold meg Kibát, mielőtt egy nyelves csókot kéret tőled Sasukéval! – Rossz, rossz, rossz testvér! A FENÉBE!

És a legnagyobb probléma az, hogy valójában átfutott az agyamon, hogy a puszit Kibával felcserélem egy nyelves csókra Sasukéval. Basszus! Hova tettem az agyam?! Oh, igen, Kyuubi megette. Ámbár, Kiba még mindig káromkodva csapkodott a karjaival. Ugyan már, a srác még szűz, nem csoda, hogy így reagál.
- Oh, Kiba-chan? – hallottam a nővérem finom, bájos hangját, és már tudtam, hogy nem akarom azt a dolgot, ami következik. Mert amikor Kyuu-nee ezt a hangot használja, akkor valakit el fog csábítani. És – na, mit mondtam? – Kiba már két másodpercen belül nyáladzik is, teljesen hipnotizálva a nővérem kuncogása által, és már le is győzték.
Nagy levegőt vettem, és hirtelen előre dőltem, olyan gyorsan nyomba egy puszit a szájára, ahogyan csak tudtam. De még így sem voltam elég gyors, hogy leelőzzem Anko vakuját. 
És már ott is volt, egy kép rólam a fényképezőgépében, amint megcsókolom Kibát. Miért is nem választottam Sasukét?
- TE MOCSOK! – ébredt fel Kiba a hipnózis alól. – MIT TETTÉL VELEM?!
Ja, tökmindegy!
- Shika, felelsz, vagy mersz? – kérdeztem tőle, amíg ő megtöltötte a poharát. 
- Felelek. Ha merek, az túl sok gonddal jár. – A jó öreg Shikamaru.
- Van itt bárki, akivel már kerültél szexuális helyzetbe? – Áh! Az összes mocskos kis titkodat meg fogom tudni! Nm vagy szent, ugye, Shika?
- Igen – mondta egyszerűen. Mi?!
- KIVEL?! – Tudni akartam! Mármint, Sakura még szűz volt, és tudtam, hogy Ino a legjobb barátja volt, szóval ki volt zárva, hogy bármi is történt volna köztük. Ami azt jelentette, hogy csak Hinata maradt. Mert Shika nem mászna rá Ankóra vagy a nővéremre, ugye?
- Ez két kérdés, és nekem csak egyre kell válaszolnom – mondta, aztán beleivott a vodkájába, és lehalkította a hangját, hogy csak én halljam. – És nem, nem csináltam semmit Hinatával.
Oh, baszd meg! Elmondja, hogy csinált valakivel valami szexxel kapcsolatosat, és nem mondja meg, hogy kivel? Rossz Shika, rossz!
- Genma-san, felelsz, vagy mersz? – Tudod, a gond azzal, ha félig józan tinédzsereknek alkohol van a kezükben, és közben nem iszogatós játékot játszanak, hogy a tinédzserek megisszák az összes piát, folyton újratöltik a poharaikat, aztán megint isznak. Így hát, a helyzet jelenlegi állása szerint a lányok szédültek, Kiba szinte halott volt, én és Sasuke jobban kipirultunk, mint kéne, és Shika, hát, ő gyanúsan jól volt.
- Merek, kölyök – válaszolt Genma, és Shikamaru megállt egy pillanatra, mintha átgondolna valamit. Először Ankóra nézett, aztán róla a nővéremre, és végül megint Genmára. És esküszöm, hogy az ajkain egy nagyon halvány, gonosz mosoly ült.

- Anko-san azt mondta, elég jól táncolsz. Igaz ez? – kérdezte, mire Anko elkezdett nevetni. – Az éjszakai klubok királya, ha nem tévedek.
- Igen, kölyök, miért? – Ó, szegény Genma, el sem tudnád képzelni, hogy Shikamaru zseniális elméje mit tervez a számodra.
- Akkor csábítsd el Kyuu-sant egy sztriptíz tánccal! – Egy pillanatra minden elcsendesedett, aztán…
- SHIKAMARU, KEDVESEM, CSODÁLATOS VAGY! – kiáltott Anko, és a belét is kiröhögte. – Miért nincs meg a telefonszámod?! 
- Mert nyolc évvel fiatalabb nálad, te perverz kígyó – mondta neki Itachi egy grimasszal az arcán. Még mindig Anko mögött állt, és egy üveg vodka volt a kezében – hogy került az oda? -, macskaszerű szemeivel pedig csendesen figyelte a játékot.
- Azt szeretnéd, ha Kyuunak sztriptízelnék mindenki szeme láttára? – kérdezte Genma, mire Shikamaru a poharát az szájához nyomva bólintott. – Nem lehetne privátban?
- Nem. – Oh, istenem, Genma annnnyiraa ideges lett. Lefogadom, hogy azért akart privátban sztriptízelni, hogy ráugorhasson Kyuu-nee-re. De mindenki előtt? Rábaszott!
A nővérem felé fordítottam a fejemet, és észrevettem, hogy mosolyog, de… furcsán. Nem a szokásos csipkelődő mosolya volt, hanem valami sokkal gyengédebb, sokkal visszafogottabb, mintha a helyzet nem lenne száz százalékig kényelmes a számára. Láttam, hogy Genma felkel, és halkan felszisszen. Közelebb sétált a tűzhöz, ahol a nővérem ült, és kinyújtotta neki a kezét. Ő felsóhajtott, de elfogadta a gesztust, és felkelt. Minden túl csendes, túl kínos volt, amíg…
- I'm too sexy for my love, too sexy for my love. Love's going to leave me! – robbant ki a zene Anko iPhonejából. Mégis, mitől őrültek meg ennyire ezek az emberek? Hogy már a húszas éveikben vannak? Ha amiatt van, akkor alig várom, vége legyen a nyárnak, és végre október legyen! 
Mindenki tágra nyílt szemekkel bámult Ankóra vagy Genmára, nem tudva, hogy most nevetniük kéne, vagy nem lenne helyénvaló. Bárhogy is, Sasuke egy halk nevetést hallatott, mire mindenki felröhögött. Genma annyira elvörösödött! A következő huszonnégy órára Shika az én hősöm! És ha már róla van szó, olyan tekintettel nézett, mintha éppen kielemezne valamit. De mégis milyen francos tervet készített ez az átkozott zseni?
A másik oldalon a négy idősebb állt, Anko a fényképezőgépével kamerázott minden egyes pillanatot, míg az iPhoneja hangosan dübörögtette az „I’m too sexy” dalt. Genma kivette Itachi kezéből a vodkásüveget, mire az idősebb Uchiha nagyon csúnyán nézett rá - ó istenem, a Gyilkos Pillantást fogja használni Genmán! -, aztán ivott egy nagy kortyot, és bunkón visszalökte az üveget Itachi kezébe.
A nővérem az alsó ajkába harapott, próbálva visszafojtani a nevetést és elrejteni valamit, amire egyszerűen nem tudtam rájönni.
És Genma elkezdte. A zene ritmusára mozgatta a csípőjét, az egyik kezével a nővérem vállán, a másikkal pedig veszélyesen közel a tökéletesen lapos hasához. 

Csak táncolt, végig a nővérem szemébe nézve, míg a kezeivel próbálta a teste minden porcikáját megérinteni. Aztán kezdte hagyni, hogy a zene átvegye felette az irányítást. Egesével gombolta ki a gombokat az ingén, az arcán pedig egy nevetséges mosoly trónolt. 
A lányok nevettek, Kiba megszégyenítő kommenteket morgott, Sasuke pedig az egész jelenetet épp úgy nézte, mint Itachi: karba tett kézzel, felhúzott szemöldökkel és undorodó arckifejezéssel. Átkozott Uchihák! 
Genma a seggét rázta! Ó uram, lődd le, kérlek! Úgy rázta a seggét, mint egy profi, vagy hasonló. És a nővérem most már komolyan igyekezett nem nevetni. Mindenki más nevetett, de a hangjukat elnyomta a zene. Szóval Genma nem is tudta, hogy milyen nevetségesen viselkedik!
Folytatta a táncot és a ruhái levételét. Az ing már a homokban volt, és a farmer rövidnadrágját kezdte kigombolni. Elég komolyan rámozdult a nővéremre; mindenfélét suttogott a fülébe, a bőrét simogatta, és felhúzta magához, hogy közel legyen hozzá. A nővérem mosolygott és nevetett, de tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a jelenettel. És ahogy Shikamaru nézett, ő is tudta ezt. A különbség az, hogy Shikamaru egy idő után ki fogja találni, mi a baj, és ki is találta.
- Igazán? – motyogta egy apró mosollyal az arcán, amikor Anko kikapcsolta a zenét. 
- Elég, Genma, nevetséges vagy! – mondta Anko hangosan felnevetve. – Még Itachi is jobban sztriptízelne nálad!
- Meg fogsz halni, Anko – figyelmeztette Itachi, és láttam, hogy Kyuu-nee visszavonul. Tényleg kellemetlenül érezte magát a pasas közelében.
- Most boldog vagy, Shikamaru? – kérdezte, szürke szemeivel lyukat vágva Shikába.
- Igen, Kyuu-san – mosolygott boldogan. – Azt hiszem, most Genma jö…
- Felelsz, vagy mersz, Kyuubi? – kérdezte azonnal. Áh, ember, nem kellett volna a teljes nevén hívnod. 

Sakura kezdett kiütődni, Hinata szintúgy. Ino úgy nézett ki, mint aki elbír még egy kicsivel, és Kiba még mindig a semmi miatt átkozódott. Sasuke talán úgy volt, mint én, kezdett naaaaaaaagyon szédülni. Shika pedig furcsa módon jól volt.
- Felelek. - Kyuu-nee úgy nézett Genmára, mintha ki akarná hívni valamire, a karját keresztbefonva, felvetett állal ült. Általában akkor nézett ki így, amikor apával a cégen vitatkoztak.
- Igaz az, hogy Kakashival jársz, vagy csak arra használod őt, hogy néhány ember számára foglaltnak tűnj? – Váó, na, ez meg miről szólt? Oké, szóval Genmát felidegesítette a tény, hogy egész nap flörtöl vele és a nővérem csak elutasítja, de mégis, mit vár ez a pasas? Hogy csak úgy simán figyelmen kívül hagyja majd Kakashit és lesmárolja? Áh, ez hülye baszd meg!
És most ez pont úgy hangzott, mintha Sasuke mondta volna, nagyszerű!
- Nem, Genma, nem járok Kakashival! – Megismételnéd? – Valójában, Ankóval járok. A kapcsolatunk Itachival és Kakashival tiszta hazugság. Csupán el akarjuk rejteni a tényt, hogy melegek vagyunk, és szeretjük egymást. Szeretnéd látni a vibrátor gyűjteményünket?
- Baszd meg. – Oké, ha fel tudtam volna állni anélkül, hogy elestem volna, seggberúgtam volna! De mivel nem tudtam, ezért Kyuu-nee tette meg helyettem.
- Nem, Genma, te baszd meg te azt gyerekes hozzáállásodat. Megmondtam már: te és én csak barátok vagyunk! Ha szingli lennék, ami nem vagyok, akkor sem változna ez meg! – Hajrá, Kyuubi, hajrá! – Most pedig visszaülhetsz a helyedre és folytathatod a játékot, vagy megbaszhatod magad és elmehetsz innen. Biztos vagyok benne, hogy Anko és Itachi is haza tudják vinni a kölyköket.

Áhááhhá, na erre varrj gombot, idióta! Épp most csapott meg a kilencfarkú róka gonosz ereje! 
A kilencfarkú róka egy belső poén. A nővéremnek van egy bámulatos kilencfarkú rókát ábrázoló tetoválása a jobb combja külső felén, mert a neve az ördögi kilencfarkú rókadémontól ered. Nem, nem morbid, egyáltalán nem.
Oké, vissza a történetbe. Genma megfordult és visszaült a számára kijelölt helyre. Shikamaru odapasszolta neki a vodkásüveget, ő pedig meghúzta. Ember, a kéretlen szerelem szívás!
- Oké, Ino-chan, felelsz, vagy mersz? – kérdezte Anko kiürítve egy üveg vodkát. És a poharam megint tele volt. Szép!
- Felelek – kuncogott Ino. Szerintem valami gond lehet a lányok és alkohol párossal, mert amint elkezdenek inni, a következő másodpercben már kuncognak is. Gáh! Idegesítő!
- Kivel vesztetted el a szüzességed? – Köhögni kezdtem! Miért kérdezte ezt Anko?! Miért?! Basszus!
- Késő már azt mondani, hogy merek? – kérdezte Shikamarutól, aki csak ránézett, és megint ivott. Szép, Shika! Csodálatos barát vagy!
- Ha változtatsz, le kell nyomnod a nyelved Shikamaru torkán. – Anko egy ribanc!
- De ő a legjobb barátom! – Úgy tűnik, egy lánynak megcsókolni a legjobb barátját valami olyasmi, amit nem tehetnek meg.
- Pontosan, kedvesem.
Na, és most bajban voltam! Hogy miért?! Mert… talán volt közöm Ino első alkalmához. Csak talán.
- Rendben, Narutóval volt. – Vagy talán tényleg minden miattam volt. Elfordítottam a fejem, és keresztbe tettem a karomat. Nem akarok arról beszélni, ami köztem és Ino között… történt.
- Ó, a mini-róka a barátait döngeti, huh? - BASZD MEG, ANKO! EZ KÉT ÉVE VOLT!
- Hagyd békén a mini-rókát és a szexuális élményeit, oké? – A nővérem most komolyan a segítségemre sietett? Ó istenem, lángra lobbant az ég, vagy mi van?
- Milyen volt, Ino? – Basszus, pedig olyan jól ment eddig!
- Valójában egész jó volt. – Ino, fogd már be! – Bár még mindig nem tudom, hogy történhetett.
- Óh, csak fogd be, Ino! – mondtam felé fordulva. – Azért történt, mert bevertük a fejünket, és azt hittük, jó ötlet lesz. Csak folytasd a játékot, és szakadj le a témáról. 
- Mi a problémád a témával, Naru-chan? – Anko egy ribanc volt, aki túl sokat akart tudni! Semmi köze a köztem és Ino között történt dologhoz! És azt hiszem túlságosan is részeg vagyok. A fenébe!
- Nincs problémám, Anko, csak annyi, hogy… ez valami, ami Ino és köztem történt. Senki másnak nincs hozzá köze – mondtam, és meglepett, mennyire összefüggően tudtam beszélni. Vér helyett lassan az az átkozott vodka folyt az ereimben.
- Áh, hagyd csak – intett a kezével Ino, mintha az egész semmiség lenne, és a többiek felé fordult. Majdnem mindenki holtrészeg volt, ezért felsóhajtott, és csak aztán nézett a szemétre. – Felelsz, vagy mersz, Sasuke-kun?
- Miért én? - óh gííz, Sasuke hangja kimondottan rekedtes volt! Vagy talán csak a füleimre is kezd hatni az alkohol. – Nincs más? Mondjuk Inuzuka, vagy valaki? 
- Kiba kidőlt. Már egy ideje meghalt az orrvérzése miatt – mutatott Ino Kibára, aki tényleg egy vérző orrú szobornak tűnt. Holnap úgy meg fogom verni a rohadékot. – Gyerünk, felelsz, vagy mersz?
- Felelek – szisszent fel karba tett kézzel, amíg a nővérem a poharát kezdte tölteni. 
- Kivel dugtál a legjobbat? – Na ezért szeretem Inót! Ismeri a dörgést!
- Merek. – És ezért utálom ezt a fattyút. Annyiraaa válogatós! Mi a problémája azzal, hogy kivel dugott a legjobbat? Nekem semmi bajom nem lett volna ezzel. Hülye szemét.
- Mi bajod van?
- A magánéletem az a magánéletem. Semmi közöd hozzá. – Sz-e-m-é-t! Szeeeeemét! Szemééééé… Oké, részeg vagyok!
- Rendben, rendben. Akkor csókolj meg valakit innen – mondta Ino, épp, amikor Kiba végre eldőlt, és horkolni kezdett. Ahhahha, idióta kutya.
- Arcon? – Mégis miért kellett a fattyúnak mindent túlkomplikálni? Egy csók az egy csók, miért viselkedik úgy, mint egy nyuszi, és beszél arcrapusziról?
- Szájon – mondta neki Ino, mire az grimaszolt egyet. Óh, ugyan már, három aranyos és csinos lány is ül a körben, mi a problémád? Talán túl jó vagy nekik? – Bárkit választhatsz, még a seggrészegeket is. Fel tudjuk őket…
- Nem kell – szólt élesem, leöntve a torkán a maradék vodkáját. A torkát néztem, ahogy mozog, amíg lenyelte a folyadékot, és megint visszatért a gyomromba az a furcsa érzés. Átkozott vodka, átkozott Sasuke!

Aztán valami egészen furcsa dolog történt. Ino Sasukét bámulta, arra várva, hogy végre válasszon valakit. Sakura ébren volt – mintha a „Sasuke megcsókol valakit” szavak kiszívták volna az alkoholt a véréből -, és úgy nézett a fattyúra, mint egy kiskutya a hideg esőben. Hinata félig volt csak magánál, Kiba és Lee még mindig ki voltak ütve, Shikamaru érdeklődve nézte a jelenetet, a négy idősebb pedig nem igazán figyelt. Anko épp Itachinak mondott valamit, Kyuu meg megnézett valamit a mobilján. Genma még mindig a saját üveg vodkáját itta, a szemét le sem véve a nővéremről.
Sasukének csak választania kellett valakit, és megtenni.
És meg is tette… Az egyetlen emberrel, akivel nem vártam volna.
A kezei oldalra nyúltak, elkapva egy figyelmetlen állat, és egy naiv arcot fordítva maga felé. És elég gyorsan dőlt előre ahhoz, hogy senki se tudjon reagálni. Szóval, amikor az ajkai megérintették Kyuubiét, aki ijedten nyitotta ki a szemeit, többféle reakció futott át az egész csapaton.

Én és Ino le voltunk sokkolva. Sakura épp azon volt, hogy mindjárt sír, vagy meggyilkol valakit, Genma tátott szájjal nézett és egy kicsit túl erősen szorította a vodkásüveget, majdnem össze is roppantotta. Anko hangosan felkiáltott, Itachi pedig felhúzta a szemöldökét. Az összes elérhető lány közül – a rohadt szemét -, neki a nő kellett.
- Tudod, egy „Kyuubi, meg foglak csókolni!” azért jólesett volna – mondta pislogva, amikor Sasuke elengedte az állát. 
- Azt hittem, egyértelmű. – Mi? Hogy egy olyan nőt fogsz választani, aki öt évvel idősebb nálad, és pasija van? – Nem csókolnék meg olyat, akit nem kedvelek, vagy nem bízom benne eléggé. Ilyenből csak két ember van itt, és te vagy a közelebbi. 
- Én is megcsókolhatom a mini-Uchihát? – Áh, itt jön a kígyó! Hagyj már minket, Anko!
- Nem! – szisszent fel Itachi, én pedig tágra nyílt szemekkel rábámultam. Most komolyan megváltoztatta a folyton kontrollált és tökéletes hangszínét? Komolyan felszisszent? Váó!
- Óh, ez annyira jó lesz – hallottam meg ahogy Shikamaru dünnyög, aztán Anko megint elkapta Itachi lábát. 
- Senki más nem volt, akit megcsókolhattál volna, Sasuke? – kérdezte Itachi, és a hangja megint majdnem tökéletes volt. – Komolyan őt kellett megcsókolnod?
- Igen. – Ez a beszélgetés szívááás lesz! – Miért? Féltékeny vagy, nii-san?
Látjátok? Tudtam!

Hadd emlékeztesselek titeket itt valamire: Uchiha Itachi arra született, hogy gyűlölje Namikaze Kyuubit. Ez a fizika törvénye. Nem lehet megváltoztatni, vagy vitába szállni vele. Még azt is lemerném fogadni, hogy valami fontos helyre is fel van írva, mondjuk a Bibliába vagy ilyesmi. Szóval tényleg ne kérdezzétek meg, hogy Itachi féltékeny-e valakire, aki megcsókolta Kyuubit. Mert az eredmény fájdalmas halál lesz.
- Mégis mi… - kezdte Itachi dühösen az öccsére nézve. De a nővérem, a nővérem lévén, már tudta, hogy katasztrófa közeleg, ezért félbeszakította.
- Nem kéne valakitől felelsz, vagy merszet kérdezned, Sasuke? – szisszent rá, próbálva nem csúnyán nézni.
- Ja – ásított fel, és a homokban az utolsó üveg vodkát kezdte keresni, de sajnálatos módon már csak a fele volt meg. – Felelsz, vagy mersz, Kyuu?
- Miért én? Felelek.
- Mert mindenki más ki van ütve, dühös, le van sokkolva, vagy Anko, szóval… - Anko valami ellenkezésszerű hangot adott ki magából, én pedig körülnéztem. Shikamaru úgy bámult, mintha moziban ülne, lazán a filmet nézve. Sakura elájult; Hinata, Kiba és Lee aludtak; Ino Shikamaru ölébe hajolt, épp alvásra készülődve; és Genma még midig dühös volt. Én próbáltam koncentrálni, de tudtam, hogy még akkor sem tudnék normálisan beszélni, ha megpróbálnék. Rohadt vodka! – Kinek a nevét kiáltod, amikor elélvezel? – Uh, mocskos szemét!
- Merek. 
- Csókold meg a bátyámat.
MI?!
- Magadnál vagy, Sasuke? – Oké, Itachi meg most felcsattant. Viszont az, hogy Sasuke miért nem volt még halott, miután Itachi így nézett rá, rejtély maradt. Itachi ideges volt! A szemeit résnyire szűkítette, az állkapcsát megfeszítette, és egy nagyon, nagyon sötét aura vette körbe. Még én is féltem, pedig nem is rám nézett így! 
- Ezt nem kérheted! – kiáltott fel Anko keresztbe tett kézzel, tágra nyílt szemekkel Sasukét bámulva. – Amit kérsz, az ugyanaz, mintha azt akarnád, hogy a víz a tűzzel keveredjen. Lehetetlen. 
- Kérj valami mást, Sasu-chan, nem csókolhatom meg a bátyádat. – Még Kyuu-nee is kihátrált. Mégis, mi van Sasuke fejében? Mert, hogy agy nincs, az tuti. Legalábbis most nincs.
- Miért nem? Megcsókoltál. Megcsókoltad Nejit. – Hogy mi van? Mit csinált? – Basszus, megcsókoltad a saját öcsédet! – Hé! Az egy „szeretlek édes kisöcsém, aludj jól” csók volt! És tizenöt voltam! – Miért nem tudod megcsókolni Itachit?
- Mert egyikőtökkel sincs olyan kapcsolatom, mint amilyen vele van – mondta egyszerűen, és elkezdett felállni. – Nem várhatjátok el, hogy éveket dobjunk magunk mögé egy csókért.
- Mindketten nevetségesek vagytok! – kiáltott fel Genma, és láttam, hogy Itachi felé fordul, hogy dühösen ránézzen. Óh, ember, na, ez most durva lesz. – Kyuubi folyton megjátssza, hogy ő a „senki sem érhet hozzám, pasim van” nőcske, aztán fogja magát, és kölyköket csókolgat. És te, Itachi, tetteted, hogy Ankóval vagy, amikor egyértelmű, hogy nem vagytok együtt, és még csak meg sem próbálod megszerezni Kyuut. Egy kibaszott gyáva nyúl vagy!
- Ó istenem, Genma, túl sokat ittál. Az ok, amiért megengedtem, hogy Sasuke megcsókoljon, az az, hogy ugyanúgy szeretem őt, mint Narutót: mint egy kistestvért. És tudom, hogy Sasuke semmilyen szexuális vagy romantikus érzést nem táplál irántam. – Figyelmen kívül hagyhatok mindent, ami körülöttem történik – minthogy Anko suttog valamit a dühös Itachinak, Sasuke mosolyog Kyuu-nee szavain, stb. -, csak hogy féltékeny legyek amiatt, amit mond? Ő az én nővérem! Nem a fattyúé! – Nejivel az csak egy átverés volt! Mindenki tudja, hogy a srác meleg! – Meleg? Mi a pokol? Nem tudtam! – És ezek csak szájrapuszik voltak. Mint amit a szüleimnek adnék elalvás előtt!
- Itachi, ne! – hallottam meg Anko hangját, és kirázott a hideg. Itachi gonoszul mosolygott. Genmára bámult, és gonoszul mosolygott. És ha elég sok időt töltesz egy Uchihával, rá fogsz jönni, hogy semmi jó nem fog történni, amikor az a mosoly megjelenik. – Komolyan, ne!
- Magyarázd meg nekem, Shiranui, gyáva nyúlnak hívsz, amiért nem csókolom meg a nőt, akinek a megszállottja vagy? – Ó istenem! Félek tőle! Mami! Rémálmaim lesznek ettől a sunyi mosolytól! – És melegnek hívsz, amiért jobb szeretem, ha a magánéletem privát marad, és nem csókolom meg a barátnőmet mások előtt?
- Azért hívlak gyávának, mert nem vagy elég tökös ahhoz, hogy megcsókold! – Akkor én most elkezdek imádkozni az életemért, oké? – Csak elbújtok az „utálat” mögött, és…
- Sajnállak, Shiranui. Annyira hülye és nevetséges vagy, hogy komolyan sajnállak. – És a mosolya szélesebb lett. Genma már ott tartott, hogy az üvegét a tűzbe dobja, és átlépi, hogy verekedésbe kezdjen Itachival – ami hiba lenne, mivel Itachi szintén mester Taijutsuban (igen, csatlakozott egy Taijutsu csapathoz, és a nővérem ugyanehhez a csapathoz csatlakozott egy héttel később, csak hogy idegesítse) -, aki Anko mögött állt karba tett kézzel. 
- De amennyire sajnállak, annyira gyűlöllek is. És csak hogy tudd, őrült nagy élvezettel tölt el, hogy olyanokat kínozhatok, akiket gyűlölök. – Mami? Hol vagy, mami? Félek! Itachi egy rohadt démon! – És nem hagyhatom ki ezt a durva esélyt, hogy siralmassá tegyelek! Szóval kérlek, nyisd ki a kurva szemeidet, és dögölj meg a féltékenységtől.

Szóval részeg vagyok, ugye? Épp ezért, nem igazán esett le, hogy mit mondott. Shikamarunak viszont igen, mert mellettem azt suttogta, hogy „ilyen nincs”. Sasuke úgyszintén, és a szemei tágabbra nyíltak, mint eddig bármikor. Anko szája tátva maradt, a nővérem pedig kettőt pislogott, aztán Itachihoz fordult, és már nyitotta a száját, hogy tiltakozni kezdjen. De sosem fejezte be.

Itachi hosszú ujjai a vérvörös tincsei közé kúsztak, és azokat erősen megmarkolva, durván magához húzta őt. Az ajkaik egymáshoz tapadtak, a szemük tágra nyílt, le sem véve a másikról a tekintetüket. Kyuu-nee kezei a mellkasát ütötték, és egy hang elhalt a torkában. Azt hittem, ez volt az este fénypontja, de szörnyen nagyot tévedtem. Itachi nem viccelt, amikor azt mondta, szereti, ha másokat szenvedni lát. És ha Genma úgy érezte a szájrapuszi miatt, hogy szíven szúrták, Itachi biztos akart lenni benne, hogy Genma szíve nagy fájdalmak között vérzik el.
Kinyitotta a száját, kezével még mindig a nővérem hajába markolva, és a nyelvét áterőszakolta az ajkai között, megízlelve a szája belsejét. Kyuu-nee megint rácsapott a mellkasára, miközben az ajkaik szétváltak, a nyelvük pedig újra összecsapott a csata hevében, igyekezve kitúrni a másikét a saját szájukból. És hirtelen – lefogadom, hogy a vérükben lévő vodka miatt történt -, leszakadt az ég és elszabadult a pokol.
Becsukták a szemüket. Kyuu-nee feladta Itachi mellkasának az ütögetését, és erősen a nyakába és a hajába markolt, karmolva az elérhető bőrfelületeket. Ajkak egymáshoz tapadtak, nyelvük privát háborút vívott a másikéval, a testük felhevülve egymáshoz nyomódott. 
Mind a ketten próbálták a legtöbbet kihozni a másikból. Mind a ketten a végsőkig akarták húzni a másikat, hogy lássák, meddig tudnak elmenni anélkül, hogy összeroppannak, próbálták a másikat vad behódolásra kényszeríteni. Ez nem csók volt, hanem harc. És ez kibaszottul a legszenvedélyesebb, legforróbb dolog volt, amit valaha láttam!

- TI KURVÁRA MEGŐRÜLTETEK? - kiáltott Anko, visszahozva őket a valóságba. Kyuu-nee gyomron vágta Itachit, és úgy ugrott vissza, mint egy vad róka, ami kész volt támadni és ölni, ha szükség van rá.
Mindketten piros ajkakkal, kivörösödve lihegtek. Szóval nem csak nekem, nekik is „forró” volt. De a düh és őrjöngés, ami Kyuu-nee szemeiben égett, túltett azon a forróságon. - MI A FRANC VAN KETTŐTÖKKEL?
- Boldog vagy, Shiranui? – kérdezte Itachi, és a hüvelykujjával megtörölte az alsó ajkát, ami vérzett jobb oldalt – megharapta?! -, de a mosolya még mindig ott volt. – Remélem igen, mert ez nem fog még egyszer megtörténni. 
Genma végre a tűzbe dobta az üvegét, ezzel egy kis robbanást előidézve, aztán hátat fordított nekünk, és elsétált. Basszus, pokolian fájdalmas lehet végignézni, ahogy a lány, akit szeretsz, megcsókolja a legádázabb ellenségét.
És váó, az a csók eszméletlen volt. Elég nagy szívás lehet ez Genma számára. Nos, az ő hibája! Mondtam neki, hogy ne játsszon az ördöggel. Vagyis mondtam volna, ha tudtam volna összefüggően beszélni.

- Vége az estének! – jelentette ki Kyuu-nee, én pedig néztem, ahogy Shikamaru feláll és lesöpri a nadrágjáról a homokot. Sasuke és én – az utolsó két ember, aki ébren volt – ülve maradtunk. – Anko, elhoztad a hét üléses SUV-t?
- Igen, gondoltam, hogy itt maradsz a sunai lakásodban. – Lakás Sunában? – És mivel ismerem Genma hangulatváltozásait, felkészülten jöttem.
- El tudnád vinni magadhoz néhányukat, amíg kijózanodnak? Naruto, Sasuke és talán Shikamaru velem maradnak. – Ó ne. Ez nem jó. Nem akarom az éjszakát a fattyúval tölteni! – Ez jó így neked, Shika?
- Nincs az az isten, hogy az öcsémet egyedül hagyjam veled – mondta Itachi a nővéremre nézve. Ha szemmel ölni lehetne… áucs! – Anko haza tudja vinni Shikamarut, én meg itt maradok.
- Ki hívott téged? – szisszent fel Kyuu-nee, és a szemét forgatta.
- Valójában, Kyuu-san, megtisztel a meghívás, de szerintem jobb lesz, ha szemmel tartom Inót – mondta Shikamaru az alvó Inót a karjaiba véve. – És mivel én vagyok itt az egyetlen józan, nekem kéne figyelnem, hogy mindenki jól legyen Anko-san lakásán.
- Jól van, Shika. Azt hiszem, ki fogom bírni, hogy néhány óráig ne öljem meg a menyétet – mosolygott rá, aztán odajött hozzám. – Kelj fel, részegecske!
- Khibaszhottullnheem vhagyoook rhésszegh! – Istenem, kérlek, ölj meg! Mondtam, hogy nem tudok beszélni! Minek is próbáltam meg?
- Hát persze, hogy nem – tolt a tűz másik felére, túlságosan is közel Sasukéhoz. – Maradj itt Sasukéval, amíg Anko és én beültetünk mindenkit a SUV-ba. Egy pillanat, és jövök érted.

És tényleg csak egy pillanatnak tűnt. A karjai megint egy szempillantás alatt a derekamon voltak, hogy felsegítsen, aztán pedig az autóhoz kísérjen.
- Haver! A hősöm vagy! – hallottam meg Sasuke hangját az elmosódott, részeges állapotomban, és megfordítottam a fejem, hogy lássam, kihez beszél. És lefagytam, amikor rájöttem, hogy Itachihoz. – Komolyan, mi volt az a csók Kyuuval? Szenvedélyes! Kibaszott szexi volt!
- Jó tudni, hogy meg kellett csókolnom Namikazét ahhoz, hogy azt mondd, a hősöd vagyok – jegyezte meg Itachi szarkasztikusan, de esküszöm, a hangjában egy csepp boldogság is ott volt. Másrészről, kurva részeg vagyok, mégis mi az ördögöt tudok én?
- Ha még egyszer megcsókolod így, esküszöm, józanul is ezt fogom mondani!
- Fejezd be Sasuke, erre ne legyél büszke – mosolygott megint Kyuu-nee, engem pedig az X1-esének döntött, hogy elő tudja keresni a kulcsait. – És komolyan nem akarod majd megtenni, amikor holnap reggel józan leszel és másnapos.

Konkrétan ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem aznap estéről. Tudom, hogy beültem a kocsi hátsó ülésére Sasukéval. Tudom, hogy a nővérem hangját hallottam, amint Itachihoz beszél, de az egyetlen dolog, amit értettem, az az volt, hogy „nem ittál?”. Tudom, hogy leparkolta a kocsit egy földalatti garázsba, aztán bevitt egy liftbe és felvitt az apartmanjába. Emlékszem, hogy egy ágyon ültem, és valami két szobáról beszéltem. Ő levette a cipőmet és a pólómat, megpuszilta a homlokomat, és jó éjt kívánt, miközben az aranyszínű tincseimet simogatta. Ez után olyan jól éreztem magam, hogy mosolyogva aludtam el, mintha örökké boldog maradhatnék.

Ez azonban csak másnap reggelig tartott… amikor is egy hozzám nyomódó test, egy kar érintése a derekamon, lélegzet a nyakamon, és körülöttem, rajtam pillangók intenzív érzése ébresztett.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.09.07. 01:47 Nirel Jesszus mondták már, hogy mesterien bánsz a szavakkal??!! Ez a történeted is hiperszuperjó!!! Szóval tudom, hogy régebben raktad már föl... De ugye lesz majd folytatása??? *3* Létszilétszi!!!! Naggyonvárom!!!!!<3

2015.01.18. 14:26 Yvette-chan Nagyon jó,légyszi,folytasd! Nagyon hamar!!