Egymással szemben állunk úgy, ahogy már annyiszor azelőtt. Minden egyes alkalommal reménykedünk, hogy nem ez az utolsó. Ahogy a szemeidbe nézek, látom, hogy ordítani tudnál, ahogyan én is, de a szavak most valahogy nem jönnek. Mindketten fegyverrel a kezünkben állunk és hisszük, hogy ellenfelünk nem fog belehalni a sérüléseibe.

Mi csak így értjük meg egymást.

Szemeid könyörögnek azért, hogy vegyem el az életed és azt hiszem, hogy talán az enyém is pont ilyen szavakat sugall neked. Az idő foglyai vagyunk... Egymás idejének a foglyai. Egy se veled, se nélküled kapcsolat, amely csak úgy érhet véget, ha mindketten belehalunk.

Arcodon keserű fájdalom tükröződik, s közben suttogod. - Ölj meg.

De nem tehetem. Nem is tudnám megtenni. Habozásom miatt újra szóra nyílnak ajkaid. - Hát nem érted, hogy itt nem lehetünk boldogok? Mi más választásunk maradt?!

- Gomen ne - formálom a szótagokat ajkammal és sós könnyek indulnak meg a szemeimből. Lassan felemelem a kunai kést, mire megrezzen és elmosolyodik.

- Hát megértetted végre?

Nem. Nem értek már semmit sem. Miért alakultak így a dolgok? Talán... Mindent megváltoztathattam volna, ha nem vagyok gyáva és időben észreveszem a változásokat. De...

- Én már nem tudok így élni. Nélküled...

Még látom, ahogy szemei elkerekednek. Úgy tűnik rájött, hogy amire készülök az nem az ő életének kioltása. Nem tudnám megtenni, de igaza van, ez így nem mehet tovább. Felém rohan, de már túl késő. Meglendítem a kunait és egyenesen a saját szívembe döföm. Ordítást hallok és látom, ahogy Sasuke ajkai mozognak, miközben könnyei megindulnak. Homályosodik a tekintetem.

- Haldoklom - mondanám, de a hangok már nem akarják elhagyni az ajkam, csak vér buggyan ki közülük.

Sasuke gyorsan elkap, mielőtt a földre zuhannék.

- Miért!? Hogy tehetted ezt?

- Még mindig jobb így, mintha én veszítenélek el téged - tátogom.

- Idióta - szorít magához. Én megszorítom a kezét, hogy rám figyeljen.

Sasuke... Nem akarom, hogy láss meghalni. Ezért kérlek...

- Hunyd le a szemed - szuszogom.

Ő vonakodva bár, de megteszi amit kérek. Ahogy látom őt lehunyt szemmel, könnyekkel a szemében... Érzem, hogy megkönnyebbülök. Elveszít engem. Nem lesz, ami lekösse és visszatartsa a céljától. Lassan elmosolyodok.

- Szeretlek, Sasuke! - Sikerült. Kiejtettem a szavakat, majd én is lehunytam a szemem. Érzem, ahogy a szívem egyre kevesebbet ver, és nem bírok levegőt venni. Azt hiszem, pont ebben a pillanatban, pont ezen a helyen s Sasuke karjaiban ér véget Uzumaki Naruto története...

- Ég veled. - Ez lett az utolsó gondolatom és hirtelen semmit sem érzek. Meghaltam.

"Vége van... Elveszítettelek téged."

Mindezek után... Mihez fogsz kezdeni, Sasuke?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés