„Egy zöld kis rét hány titkot rejt,

    míg gyermek szívük nem felejt;

    nem tudták még, csak tették a jót,

    s kerültek minden tiltó szót…”

 ~ Visszaemlékezés:

Egy nyári délutánon történt úgy 12 évvel ezelőtt. Két fiú játszott egy nagy réten, ami telis-tele voltak gyönyörű virágokkal. A fekete és a szőke fiú körbe-körbe futottak, és nevetgéltek. Mindkettejük arra gondolt, hogy bárcsak örökké tartana az a nap. Ám sajnos a Nap egyszer lenyugszik. Már sötétedett.

- Muszáj menned? – kérdezte szomorúan a szőke.

- Sajnos igen, mert az anyukám haragszik, ha nem érek haza időben – válaszolt a fekete, majd elővett valamit a zsebéből. – Mostantól a feleségem vagy – húzta a szőke ujjára a gyűrűt. A szőke kérdő tekintetére folytatta. – Anyukám azt mondta, hogy ha valaki a feleségem lesz, azt örökké szeretni fogom, és mindig együtt leszünk. Majd ha nagyobb leszek, és lesz pénzem, kapsz egy igazit is. De az nekem most túl drága.

A szőke fiúnak könnyek szöktek a szemébe.

- Ne sírj, Naruto. Attól, hogy most haza kell mennem, az nem jelenti azt, hogy többet nem találkozunk.

- Tényleg?

- Persze – hajolt közelebb Sasuke a szőkéhez, majd egy puszit nyomott az ajkaira. A szőke belepirult. – A nagyok így csinálják – pirult el Sasuke is.

- Sasuke…?

- Semmi baj. Megígérem, hogy mindig melletted leszek, és örökké szeretni foglak – indult el a fekete hazafelé.

- Majd találkozunk! – ordított boldogan a szőke Sasuke távolodó alakja után pillantva.

~ Visszaemlékezés vége

„Az egyik indult, útra kelt,

    egy igaz szív, sosem felejt,

    fejet ő már máshol hajt,

    ha szíve még meg is maradt…”

3 és fél év telt el, mióta a két fiú utoljára találkozott. Most mégis itt állnak egymással szemben. A szőke választ keres, a fekete menekül.

- Miért, Sasuke? Miért hagytál itt? – kérdezte keserűen Naruto.

- Nem voltál benne a jövőképemben, ahogy Konoha sem – válaszolt Sasuke.

- Csak szólnod kellett volna, és mindent otthagyok! – lábadt könnybe Naruto szeme. – Csak két szó: „Gyere velem”! Nehéz lett volna?

- Nem engedtél volna el…

- Fenébe is, Sasuke! Megértettem, hogy nem akarsz visszajönni! Én csak azt nem értem, hogy miért nem szóltál, hogy menjek veled, pedig tudod jól, hogy szükségem van rád! – tört ki a fájdalom Narutóból.

- Nem kérhettem, hogy hagyj mindent magad mögött. A barátaidat, az otthonodat…

- Nem kérhetted – sziszegett Naruto. – Te ezerszer fontosabb vagy nekem bármi másnál! – szorította ökölbe a kezét a szőke. Sasuke lesütötte a szemeit.

- Megígérted – suttogta Naruto, de a fekete így is meghallotta. Sasuke megremegett a felszínre tört emlékek miatt. Naruto könnyeibe fulladva elordította magát.

- Azt ígérted, hogy sohasem hagysz magamra!!!

„Eltelt sok év, s elfeledték,

    a szívük mély, igaz hitét;

    tudták, hogy az az egy nap szent,

    s hogy ez még sokat jelent…”

- Naruto…

- Nekem többet jelentett az az ígéret, bármi másnál!

- El fogsz felejteni, Naruto. Csak egy kis idő kell – szólt Sasuke.

- De én nem tudnálak elfelejteni, nem is akarlak, és nem is foglak. Örökké a szívembe zártalak! – szólt Naruto, majd mivel a fekete nem szólalt meg, folytatta.

- Vártam rád… Hogy visszajössz hozzám. Értem. Hogy újra veled lehessek. De te nem jöttél… S ezzel megszegted az ígéreted! – zokogott Naruto.

- Sajnálom, Naruto – suttogta az Uchiha.

- Dehogy sajnálod! Ha sajnálnád, akkor nem tetted volna ezt velem! Én… csak veled akartam lenni…  Emlékszel erre? – dobott oda Naruto a feketének egy kis csomagot. Sasuke kibontotta, majd könnybe lábadt a szeme.

- Ez… A gyűrű, amit kiskoromban adtam neked – szólt rekedten a fekete.

- Emlékszel mit mondtál? Én hittem neked és bíztam benned…

„Azt mondtad, jól vigyázol rám,

    elhittem, mégis itt hagytál;

    már régen nem vigyázol rám…”

- Sosem voltam olyan boldog, mint akkor – szólt Naruto könnyes szemmel.

- Nem hittem, hogy még megvan –  törtek utat Sasuke könnyei a fiú sápadt arcán.

- Életem legfontosabb emléke fűződik ahhoz a gyűrűhöz. Sosem válnék meg tőle. De te… elfelejtetted azt a napot. Én rögtön megismertelek az akadémián. – szólt Naruto.

- Tévedsz. Nem felejtettem el. Az igazi gyűrű is megvan már…

- Mi?

- Életem legszebb napja volt, amikor feleségül vettelek.

- Ha emlékeztél, akkor miért…? A fenébe is, teme!

- Azt hittem, te elfelejtetted… – szólt keserűen Sasuke.

- Még mindig szeretlek, ahogy akkor is. Pont ezért akartam veled menni. Te vagy a legfontosabb számomra – lágyult el Naruto hangja.

- Naruto…

- Miért nem mondtad el? Idióta – hunyta be Naruto a szemét.

- Naruto? Tudom, hogy már elkéstem vele, de… Meg tudsz nekem bocsájtani? – lágyult el Sasuke hangja is.

- Hogy?

- Bocsáss meg, és… gyere velem – szólt Sasuke.

- Mi?

- Én is szeretlek, Naruto…. Azóta szeretlek, amióta csak találkoztunk. Ne haragudj! Nem is mertem azt hinni, hogy emlékszel arra a napra. Próbáltam túltenni magam rajta, hogy azzal az egy nappal kell beérnem, és ezért…

- Hagyd abba – indult el Naruto a fekete felé. – Hallod magad? Ez nem vall rád, teme…

„Azt mondtad, bújj közel hozzám,

    nem érhet semmi, itt vagy már;

    túl régen nem vigyázol rám…”

- Tudom… De nem akarlak még egyszer elveszíteni…

- Sasuke - érintette össze Naruto a homlokukat. – Sosem fogsz elveszíteni. Csak ha el akarsz veszíteni.

- Az soha nem fog megtörténni – hunyta be Sasuke a szemeit, majd ajka megindult a szőke ajkai felé. Forró csókot váltottak.

- Remélem is…

- Új ígéretet teszek – kezdte Sasuke.

- Semmi szükség rá. Teljesen megfelel az az ígéret, amit régen tettél – vágott közbe Naruto. – Csak…

- Ezentúl tartsam be – fejezte be Sasuke.

- Valahogy úgy – szólt Naruto, és hosszú ideje először, végre, őszintén elmosolyodott. – Induljunk.

- Mégis hová?

- Mit számít, ha veled lehetek? – fogta meg Naruto szerelme kezét, majd mosolyogva elindultak az erdő felé, amivel talán egy boldogabb élet kezdődik el mindkettejüknek. Együtt, ígérettel, szerelemmel; és reménnyel, hogy többé nem kell elválniuk.

„Azt mondtad, jól vigyázol rám,

    elhittem, s újra itt vagy már;

    mostantól a Nap mosolyog rám…”

„Azt mondtad, bújj közel hozzám,

    karjaid átölelnek már;

    nem félek, mert vigyázol rám…”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés