Feliciano annyira elmerült a festésben, hogy csak a második csengőszót hallotta meg. Akkor viszont lelkes kiáltással dobta le a kötényét és vágtatott le a lépcsőkön, hogy ajtót nyisson – és máris Ludwig karjaiba vesse magát.
- Ciao-ciao! – bújt oda a nála magasabb szőkéhez, és az elővigyázatosságból már a csengetéskor letette csomagjait, így át tudta ölelni az olaszt, aki olyan lelkesen üdvözölte őt. – Gyere be! Éppen festettem! Megnézed? – Németországnak volt ideje megszokni, hogy a fiú lényegében nem hagyja szóhoz jutni, ezért nem is haragudott érte, ráadásul a másik ezerszer jobban bánt a szavakkal még akkor is, ha állandóan fecsegett.
 Hallgatta a dallamos nyelvet, próbált lépést tartani a hadarással és magával Olaszországgal is, aki csak úgy fellibbent a lépcsőkön (persze, erre van ereje), de a felső pár fokra beérte, és elkapta a derekát, Feliciano hirtelen elhallgatott, ahogy felé fordult, a csend rájuk borult pár pillanatra.
- Úgy örülök, hogy itt vagy – suttogta végül, mielőtt ajkaik összesimultak volna egy rövid, de bájos köszöntő csókra. Aztán Feliciano megragadta a kezét és húzta magával felfelé a házában kialakított fényes-tágas műterme felé.
 A festőállvány az egyik asztal mellett állt, amin egy nagy papíron volt felrajzolva halványan a későbbi festmény, ami félkész állapotában száradt most az állványon. Ludwig meglehetős zavarral méregette a képet, a nőalakon (a vázlat tanúsága szerint) ugyan volt ruha, de ez csak az ölében gyűrődő anyagból látszott. Hosszú, göndör, gyönyörű haja volt, egyik mellét fedte, de a másikat nem; hófehér bőre volt, és az arca riadalmat tükrözött, ahogy a képen szereplő másik két alakra nézett.
- Igazán nagyon... szép – mondta a torkát köszörülve, elfordulva kissé. Még mindig nehezen kezelte az olaszok képzőművészetében megjelenő ruhátlanságot, amit ugyan régebben keretek közé igyekeztek szorítani, ami csak félig sikerült: a művészek remekül feltalálták magukat, hogyan cselezhetik ki a tiltásokat.
- Ő Zsuzsanna – mondta lelkesen Feliciano.
- Ó... tényleg. – Hát persze. Zsuzsanna és a vének* a fiú újragondolásában.
- Fratello Franciával beszélgettünk róla nemrég, gondoltam, festek neki róla egy képet.
- Biztosan nagyon fog neki tetszeni – mondta kissé bizonytalanul. Furcsa volt számára a déliek gondolatvilága a művészetről, az emberábrázolásokról, de arra kezdett rájönni, hogy kedvese művészi hajlamainak kiélése közben egészen máshogy látja és éli a világot, mint máskor, s ezt kénytelen ráhagyni. No meg a tény, hogy nála ez elfogadott, míg az ő hazájában már korábban is nagyon félre tudták érteni a művészi értelmezéseket.**
- Úgy gondolod? – pislogott rá az olasz vidáman, miután egy percig figyelte a festményt. – Akkor majd később befejezem! – Felkapta az ecseteket és elmosta őket, Ludwig csak figyelte a mozdulatait, ahogy gyorsan viszonylagos rendet tett (valójában itt soha nem volt rend, de néhány dolgot mégiscsak muszáj volt a helyén tartani), aztán felé fordult, mosolygott, és kissé félredöntve a fejét azt mondta: – Elmegyek zuhanyozni, aztán elmehetnénk sétálni. – Ludwig értette, mit szeretne a másik, és halványan pirulva, kerülve a barna pillantást megjegyezte:
- Megyek veled...

*A téma a barokkban volt elég elterjedt, főleg azért, hogy a női meztelenséget ábrázolhassák (csak olyasmit szabadott festeni, ami benne van a Bibliában, ez amúgy nem volt benne, csak aztán mégis elfogadták).
**A reneszánsz gondolkodása volt az, hogy az emberi test önmagában, ruhátlanul tökéletes, ezért törekedtek a minél pontosabb ábrázolásra. Aztán az északibb népek, mikor hozzájuk is eljutottak ezek valamilyen formában, a gondolatiságot és a korszellemet elhagyva egyszerűen erotikusnak látták ezeket (sarkítva, és valamikor nem véletlenül, de ebbe most ne menjünk bele. Ennek kapcsán gondoljatok inkább a Vénusz születésére.)

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.04.23. 21:39 Mii-chan Jáj vissza a fickekhez!! Utáloma sulit nem tudok fanolni miatta -__- Nagyon éééédes kis történet. :DDD

2014.03.23. 18:25 KatieWR Köszi, örülök, hogy így gondolod ^^

2014.03.18. 17:05 Shizuru Nagyon aranyos történet. :)

1