Ryuu POV

Nem hiszem el! Miért ez a kölyök lett a testvérem? Idegesítő. Ráadásul a viselkedése is, kurvára bosszant! Látszik rajta, hogy megjátssza ezt az egész jó kisfiút. Vagy tényleg ennyire fura? Ajánlom neki, hogy legalább a bevásárlást rendesen végezze el!

A motorommal egy bár előtt álltam le. Sokszor járok erre a helyre, mondhatni törzsvendég vagyok úgy, akárcsak Io, Tsuna, Dren és Iv is.

- Óh, végre megjöttél! – köszönt Tsuna.

Tsuna a második legértelmesebb a társaságban. Festett méregzöld haja van, és ruhái is szinkronban vannak vele.

- Késtél öreg! Hol a pokolban voltál eddig?

Dren, egy óriási tapló. Képes leöregezni, mikor idősebb nálam! Idegesítő egy alak, állandóan beszól mindenkinek. Fekete-sárga hajával próbál kitűnni, de tökre, mint egy zebra, csak sárga.

- Mi van, csak nem pesztrálnod kell a kis taknyost majd? Felakasztom magam, ha ezért kihagyod az esti kalandokat!

Iv, Dren 2. Annyira nem durva, de a száját neki is laposra kéne vasalni.

- Milyen a kistesó? Nagyon nagy szívás?

Io, a cukormániás. Sokszor meggondolom, hogy előző életében nem lány volt e. Testre simuló ruhái, vékony alkata, és hogy a hasa mindig kivan, igazán bosszantó. Hogy a kurva életbe nem fagy meg még télen se? Persze, nem rossz látvány, az már igaz, de nem nagyon jön be nekem ez a kinézet.

- Ismeritek ti is – ültem le az asztalukhoz, majd rendeltem magamnak valami erőset.

- Héhé! Nem túl sok ez kezdésnek? Kár lenne, ha rögtön az első fél órában már a seggedet kurnám! – röhögött a zebra.

- Ki a srác? – körözött egyet a nyalókájával Io.

- Minek is hívják? Valami... Naomi? Sssz. Ilyesmi! Az állomási kölyök! – vágtam rá.

Mi is volt a neve? Elég lányosan csengett, mint az egész kinézete. Az a hosszú szőke haj, idegesítő.

- Csak viccelsz! – kiáltott a két értelmes.

- Ezt elcseszted öregem!

- Ezért mondtam mindig, hogy jósoltass – rántotta meg a vállát Tsuna.

- Mintha hinnék is benne! – ittam ki a pohár tartalmát. - Masato, hozz még egyet!

- Egyúttal egy szobakulcsot is?

- Ne gondolj már egyből erre!

- Úgy is az lesz, nem? – rántotta meg a vállát. – Ezúttal, kik is lesznek a párocskák? – mosolygott szélesen.

- Mi van vöröske, ki vagy éhezve? – vette elő Iv a nagy vigyorát. – Velem nyugodtan elmulaszthatod az éhségedet.

- Á, a főnök kicsinálna, ha megtudná. De... Ajánlhatok valakit?

- Hmm... Új arcok itt is? – könyökölt fel hozzám Io. – Megkóstolhatom? – mutatott rá a poharamra, de már nyúlt is érte.

- Nem is bírod a piát. Ez meg üt – ráncoltam össze a homlokomat. Mint vezető, kötelességem figyelni rájuk. Egy fenét! Az ő bajuk, ha leisszák magukat, csak az zavar, hogy pont a nyakamban csüng szinte!

- Nem baj-nem baj! – kiáltotta Tsuna. – Így hamarabb az ágyamba csalogathatom – kacsintott felém.

- Részegen aligha tudnál vele mit kezdeni.

- Ez igaz... Na, drága cukorkiállításom, ideje megcélozni egy szobát!

- Ne izélj már! Semmi bajom sincs. Még.

- Egyébként Io, hogy értetted, hogy „ti is ismeritek”? – tett le elénk valami koktél félét Masato. – valamiről lemaradtam?

- Tényleg, te nem is hallottad még! – csapta össze a tenyereit, hogy még a nyalókáját is majdnem elejtette. – Ezt hallgasd! Ryuunak lett egy kistestvére!

- Mi? Ez komoly? De Ryuu, te szereted a kisbabákat? Nem éppen annak a gondoskodó testvérkének nézel ki. Bár, ha Drent és Ivet nézem... Ehehe...

- Dehogy-dehogy! – dőlt előre Io. – Nagyjából egyidősek. Ráadásul szeptembertől egy iskolába fognak járni! Kár, hogy más osztályba. Megnézném őket egymás mellett ülve – motyogta, miközben máris a fellegekben járt, mitől a röhögés majd szétcsapta. - Tudod, akit a múltkor meséltünk neked, hogy hazaköltözik a szünetre. Megtudtuk, hogy ki az. Mi is volt a neve, mit mondtál? – nézett felém.

- Nonomi?

- Esetleg, nem Nowaki? – gondolkodott csaposunk. – Mintha a múltkor azt mondtátok volna.

- Tényleg, Nowaki! Na, képzeld! Ma az állomáson összefutottunk vele, és húú! Nagy arc a gyerek! Mint aki semmitől sem fél, totál egy jégcsap! De szerintem egész aranyos volt – mosolyodott el. – Meg ahhoz képest, hogy elvileg egy jó kisfiú, festeti a haját.

- Ti is festetitek, nem? – kerekedett el Masato szeme.

- Igen-igen! De az más! Nowaki egy szent babuci! Lehetséges, hogy igazi szőke. Talán külföldi? A nővére is az, nem? Mit mondtak erről Ryuu?

- Fogalmam sincs. Nem jövök ki Miss csupa mosoly nővérkével.

- Woo, valaki nagyon mérges! – karolta át a vállunkat Tsuna, majd kicsit mérges, nekem célzott szemekkel az ölébe húzta Iot.

Hé-hé! Ne rám legyél mérges, ő mászott rám, nem fordítva! Én csak örülök, hogy leszedted Io-chant.

- Ha egyszer totál felbaszta az agyamat az a kis Minike!

Biztos, hogy fiú egyáltalán? Ennyire lányosan kinézni... Hánynom kell tőle! Na meg a viselkedése! Mi az, hogy csak úgy letagad? Minek kellett hazudnia? Egyszerűen mondta volna meg, hogy igen, belefutottam már egyszer, de nem tudtam, hogy ő lesz a bátyám, vagy valami! Neeem, ő csak rávágja, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok! Na, kösz, ennyire nyilvánosan ne utálj, csak szivattunk! A fenébe már, egy szobában leszünk, még az övét festik, tapétázzák, meg minden! Az rengeteg idő! Hetekig össze leszek zárva vele!

- Ne is aggódj miatta, majd kijöttök. Megkóstolod az új sikerünket? Ma reggel hozták – mosolygott a vöröske. – Valami cseresznyés, de nagyon finom! Igaz, nem mondhatnám, hogy erős, de attól még finom. És az illata sem rossz.

- Első vagyok?

- Biza! Igazából még csak holnap fogjuk kirakni, ezért gyorsan idd meg, ne hogy más is szemet vessen rá!

- Én is kapok? – csillant fel Io szeme.

- Csak Ryuu!

- Ez nem ér!

- Ő van elkenődve, és nem te kiscsillag! – fogta meg az állát a cukorkiállításnak, majd mélyen a szemébe nézett. Hm... Io elpirult?

- Te, Tsuna, ezek között van valami? – súgtam neki.

- Úgy néz ki – fordította feléjük a fejét. – Ryuu, ez most látványosan rástartolt az ÉN Iomra?

- Üm, ja.

- Én ezt nem nézem végig! – háborodott fel. – Cukorkiállításom, ideje elindulnunk – fonta át a karjait Io körül, majd maga felé fordította. – Úgy emlékszem, ígértem neked valamit, nem? Akár már ma este is megkaphatod – suttogta, aztán enyhén ráharapott Io fülére. – Miért nem mész előre, addig én fizetek. Kint találkozunk – adott neki egy futócsókot.

- M-Máris – pirult el a kis „ártatlan”.

- Szép húzás volt – röhögtem, mikor Io kiment. – Mit ígértél neki?

- Kuroshitsuji musical. Nem értem, hogy mit eszik rajta – csóválta a fejét Tsuna. – Hé, miért nem viszed el rá Nowaki-chant? – hajolt fölém.

- Menj már! Bármit, csak ne musicalt!

- Detto. De ha Io ezt akarja... Óh, Masato!

- Igen?

- Régóta idejárunk, és ismerjük egymást. De... De ha még egyszer akárcsak egy ujjal is hozzáérsz Iohoz, nagyon megbánod – mondta síron túli hangon. Ilyenkor meggondolom, hogy miért nem ő a vezető... Még én is összerezzenek tőle.

- Ne-ne csináld már Tsuna-san... Csak vicceltem! Vicceltem! – hebegett össze-vissza. – Engem nem érdekel Io.

- Ajánlom is, hogy ne érdekeljen.

Tsuna kifizette a rá és Iora eső részt, aztán szélvész sebességével kiment. Mit is mondtam az elején? Hogy Tsuna a második legértelmesebb? Az ilyen pillanataiban meggondolom ezerszer ezeket a gondolataimat. Már most sajnálom Masatot, mert nem lesz egy kellemes álma ma este! Vagy inkább hajnal. A lényegen nem változtat!

- Ryuu, Tsunába mi ütött? – tért magához Masato.

- Csak szerelmes, ne is foglalkozz vele.

- Rosszra hajtottam rá, igaz?

- Igaz.

- Húúú, baszki! Azt hittem, hogy összecsinálom magamat! Csak pár szó, amitől más csak röhögne egy jót, de az a tekintet. Komolyan azt hittem, hogy itt fog megölni.

- Na ja – húztam el a számat. – Ritkán látni ezt az arcát, és ha látni is, akkor mindenki tudja, hogy Ioval történt valami.

- Veled is megtörtént?

- Engem nem érdekel a cukorkiállítás – rántottam meg a vállamat. – Dren viszont annál inkább megbánta.

- Mi történt?

- Csak fogdosta, és ez Tsunának nem tetszett.

- Akkor még Dren és Iv nem jártak? Vagy Iv az ilyeneket hagyja?

- Ő csak utánunk csatlakozott a Desirehez. De jól egymásra találtak. Nem látszik, de oda-vissza vannak egymásért.

- Akkor csak te vagy szabad – gondolkodott hangosan.

- Valahogy úgy. A két emlegetett szamár hova tűnt? – néztem körül.

- Hatos szoba. Iv itt hagyta a kabátját. Majd odaadod neki?

- Persze. De, én most megyek – álltam fel.

- Mi? Máris? Hiszen alig ittatok valamit, és még senkit se vittél ágyba.

- Ez igaz – gondolkodtam. – Van hozzá kedved? – fogtam meg a kezét.

- Miket beszélsz? Én itt dolgozom! Tilos a-

- Nyugi már! Nem komolyan mondtam – ültem vissza a helyemre. – Csak kicsit ma ideges vagyok, és bárki jó lenne.

- Azt veszem észre! Ezért mondtam, hogy nézd meg az új arcokat.

- Nem fejezted be. Kiket?

- Ajánlhatom akár az új hostunkat. Szívdöglesztő, neked is tetszene. De akár a két új látogatónkat. Három napja mindig itt vannak. Szerintem rendszeres vendégek lettek.

- A host milyen?

- Na, nem is a két kissrác érdekel, hanem a host?

- Ja. Semmi kedvem jópofizni.

- Ajj, Ryuu-chan! Nem szeretem, mikor ilyen komor arcot vágsz. Várj egy kicsit, megkeresem Arashit.

- Arashi?

Ööö, most jut eszembe. Lemerem fogadni, hogy Nowaki most valahol kint bóklászik. Lehet, hogy nem kellett volna így lelépnem? Nem csodálnám, ha ezek után végkép megutálna.

- Ryuu, ő itt az új hostosunk, Arashi. Arashi, ő itt Ryuu, akit mondtam neked.

Hm. Nem rossz. Hosszú szőke a haja. Olyan, mint Nowakié. A fene vinné el! Ki is tekernék otthon a nyakamat, ha az a gyerek miattam sérülne meg. Sssz... Utálom bevallani, de aggódom. Még csak az első napja itt. A kurva életbe már! Kellett nekem inni! Ilyenkor mindig mindenen elkezdek aggodalmaskodni.

- Ryuu?

- Bocs, majd máskor.

- Történt valami?

- Megkeresem azt az idétlen kölyök. Lemerném fogadni, hogy- A lényeg, hogy mentem. A pénz ott van – mutattam a pultra. Csá!

- De... Ryuu!

- Ez meg mi volt? – kérdezte Arashi.

- Ne haragudj, hogy ez történt. Ryuu mindig aggodalmaskodni kezd, h nem iszik eleget. Úgy látszik, csak ő testvérke lesz.

- Hmmm. Tetszik a kölyök.

Anyádat! Veled se leszek patina baba.

Szinte már rohantam a motoromhoz. Hangos bődüléssel jelezte, hogy ő már indulásra kész, s csak rám vár.

Esküszöm neked Nowaki, hogy ezt még jócskán visszakapod! A fenéért nem tud felhívni, hogy már bevásárolt, és vár? Túl nagy dolog lenne, hogy szól? Ennyire egy felelőtlen kölyök!  Csak egy vadidegen hely ez neki! Várjunk csak... Tudja egyáltalán a számomat? Á! Mekkora egy marha vagyok! Elfelejtettem megadni neki!

Először haza mentem, az esik legelőször útba.

- Lehet, hogy tényleg nem jött még haza?

Kulcsomat remegve szedtem elő a zsebemből, majd nyitottam ki az ajtót. A ház teljes sörtéségben van, semmilyen neszt nem lehet hallani. A folyosókon, ahogy mentem, végig felkapcsoltam a lámpákat, de egy zugban sem láttam Nowakit. A szobám szintén érintetlen volt.

Tehát nem jött haza...

A boltnál nincs, a parkban nincs, a környéken nincs.

- Hova a pokolba ment az-az idétlen? – kérdeztem magamtól összezavarodva, mikor újra a házunk előtt álltam.

A fejem már sokkal tisztább volt, az aggódásom is lecsökkent, inkább már mérges voltam rá, hogy mennyi gondot tud nekem okozni.

Mi a fenéért is keresem Nowakit? Az ő baja, ha eltévedt, vagy valami érte. Talán vissza kéne mennem a bárba? Áh, semmi kedvem ahhoz a platinához! Úgy néz ki, mint Minike! Pfujj. Meddig is dolgozik Masato? Lehet, bevállalná az estét. Vagy akár Drennel és Ivvel hármasban? Nem! Kizárt! Képesek lennének engem középre rakni!

A mobilomat kérdő tekintettem kapartam elő. Ki nem bír már nyugton maradni ilyen későn?

- Nobu? – lepődtem meg. Az meg ki a faszom? – Igen?

- Ryuu! Nobu vagyok, emlékszel még rám? – kérdezte egy játékos hang.

- ...

- Ugye nem felejtettél el? Akarod, hogy emlékeztesselek? – nevetett egy jót rajtam.

- Te meg ki a halál vagy? – morogtam kicsit sem kedvesen neki.

- Gonoosz! De, pont ezért szeretlek! Nem találkozunk a parkban? Én már itt vagyok.

- Már miért mennék egy vad idegenhez? – sóhajtottam. Semmi kedvem veszekedni. Leszívta Minike így is az agyamat.

- Idegen? Az után, hogy többször is lefeküdtünk, idegennek hívsz? Ejnye! Ez nem volt szép.

Lefeküdtünk? Oké. Bevallom, hogy a bárban olyanokkal vagyok, akikről azt sem tudom, hogy kik. De többször? Az én elvem, hogy egyszer, és többször se! Az már kapcsolatnak számítana. Persze, a hostosok, valamint az a négy hülye más lapra tartozik.

- Ryuu?

- Igen? – tértem magamhoz.

- Akkor jössz?

- Mondtam már. Minek mennék?

- Háát. Ha nem akarsz egy kis esti falatozást? Vagy ha nincs kedved hozzá, akkor én csinálok mindent, neked csak feküdni kell. Esetleg szeretnéd, ha most én lennék felül?

- Most? Mi a... Ki a rákos tököm vagy?

- Sato Nobu vagyok – mondta, de hallottam a hangjában a vigyorgást.

Sato... Sato...  Nem, semmi. Fogalmam sincs, hogy ki lehet.

- Nos, most már találkozunk?

- Pontosan hol vagy?

- A déli rész Yume parkjában megtalálsz a hintáknál.

- Az itt van pár percre. Megyek.

- Remek! Akkor várlak mókuci.

Mókuci? Milyen félőrülttel találkozgatok én? Na, mindegy. ma megmondom neki, hogy ez olt az utolsó. Semmi szükségem ilyenekre, aki már engem hívogat! Na, ne hogy már azt higgye, hogy van köztünk valami! Agyamra mennek az ilyenek!

- Ryuu?

- Mi van? – fordulok hátra. Ma senki sem tud békén hagyni? A faszomért most jön minden csudabogár elő?

- Bocs, nem akartam – dadogta.

- Minike? Te mit keresel itt? – nyugodtam le. – Várj. Egyáltalán hol a pokolban voltál? Az egész déli negyedet átkutattam miattad! Nehezedre esett volna felhívni, vagy egy üzenet, vagy valami, hogy bocs, te hülye faszfej, de van hova mennem, ha kizárnak? Normális vagy egyáltalán?

- Mi- Ki mondta, hogy keress meg? Először is, te hagytál ott, te mondtad, hogy vásároljak be, majd csináljak azt, amit akartál! Meg mellesleg, mégis hogy hívtalak volna fel? A kisujjamból szívjam ki, hogy Mr. Vezetőnek mi a telefonszáma? Egy kicsit használhatnád a fejedet is, nem gondolod? És ne kend rám, hogy nem voltam itt! Felőled órákkal ezelőtt megfagyhattam volna idekint egy szál pólóban! Légyszives, ne ilyenkor játszd meg az aggódó testvérékét!

- Még az én hi- Tudod mit? Itt a kulcs, azt csinálsz, amit akarsz – dobtam neki a lakáskulcsomat. – Ne is várj rám, azt csinálsz, amit akarsz – ültem fel a motoromra.

- Most meg hova mész hajnalok hajnalán? – értetlenkedett.

- Minike, van bármi közöd ahhoz, hogy mikor-kihez megyek?

Még ő van felháborodva? Semmi baj nem lenne, ha a seggén maradt volna, és szépen megvár!

- Ryuu, te egy idióta vagy! – kiáltotta utána, mikor elindult. Pontosan nem értettem, de erre tippelek.

Tessék! Nyugodtan utálj! Meglátod, lesznek neked még kellemetlen pillanataid! Ne feledd Minike, egy szobában vagyunk, és szeptembertől egy iskolába fogunk járni! Megkeserülöd a pillanatot, hogy találkoztál velem!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés