Manuel másnapra hagyta a fiú kiosztását, aki most a városban császkált, így nem találkoztak. Utána sok dolga akadt, elutaztak Lilyvel meglátogatni anyjukat, így három nap is eltelt mire újra összefutott Tomassal. A fiú éppen söprögetett leghátul, mikor Manuel megszólította.

-Beszélni akarok veled.

-Nahát, szia! Hová tűntél?

-Gyere közelebb, nem akarok kiabálni.

Tomas érdeklődve lépett oda. A férfi most először tudta megfigyelni a fiú arcát rendesen. A nagy szemei mosolyogtak. Az arcának finom vonásai voltak, a haja vékony volt és ritka, pár tincs mindig a szemébe került. Manuelt valamiért felbosszantotta ez a kedélyes arc. Minek örül ez a fiú? Azok után amin keresztülment?

-Meggondoltad magad? - kérdezte Tomas hízelgő hangon.

-Szeretném, ha normálisan viselkednél velem. Én nem figyeltelek téged, félreértettél valamit.

-Rendben. Ahogy akarod.

-Ne mosolyogj rám, mert ez nem hat.

-Nem azért mosolygok. Én mindig ilyen vagyok.

-Lily kedvel téged, ezért úgy döntöttem, hogy elnézem neked a viselkedésedet. De ezentúl figyelj arra, hogy miképp beszélsz velem.

-Nagyon fárasztó vagy - sóhajtott Tomas.

-Csak segíts a nagyszüleimnek, ha már voltak olyan rendesek, hogy magukhoz vettek. És ne zaklass engem. Ennyit akartam.

Manuel sarkon fordult és otthagyta a fiút. Talán túl kemény voltam vele, és lehet, hogy alapból egy kedves ember, gondolkozott el. Mindenesetre a határvonal felállítása működött, legalábbis pár napig. Amikor elmentek egymás mellett, Tomas nem nézett a férfira. Távolról sem figyelte, mint eddig. Manuel közben munkát kapott a kisváros egyik vállalatánál, mint sofőr. Miután este hazaért, átnézte húga házifeladatait és az ellenőrzőjét. Általában éjfél körül került ágyba, teljesen kimerülten. A hétvégéken Olivia foglalta le őt. Így zajlott az élete, egészen egy bizonyos estéig. Ezen az estén épp lefekvéshez készülődött, mikor zajt hallott odakintről. Amikor kilépett a gang folyosójára, látta, amint Tomas ajtaja becsukódik. Közelebb ment a melléképülethez, mert hangokat hallott. Valaki volt a fiúnál. A meleg miatt nyitva voltak az ablakok, így a fiúé is. Manuel nem tudta megmagyarázni mi ütött belé, mikor belesett a fiú szobájába. Égett a lámpa, ezért jól lehetett mindent látni kívülről. Egy ismerős férfi volt odabent. Először nem tudta hová tenni, aztán rájött, hogy ez Stefan, az a homoszexuális srác, akit még érkezésekor mutatott neki Hektor. Nevetgéltek valamin, majd Tomas az ölébe ült a férfinak. Az elkezdte simogatni a lábát. Megint olyan tapadós nadrág van rajta, gondolta Manuel. A fiú lassan kicsatolta Stefan övét. Manuel elfordult, majd bement a szobájába. Milyen szégyentelen, hogy itt intézi a pasizásait, morgolódott magában.

Másnap még zordabb arckifejezéssel nézte a fiút, mint eddig. Az leült a konyhában az asztalhoz reggelizni.

-Miért bámulsz így rám?

Manuel kinézett az ablakon. Lennarték a ház előtt pakolgattak. Miután meggyőződött róla, hogy senki nem hallja őket, így szólt:

-Nem kellene visszaélned a nagyszüleim jóindulatával. Ki volt nálad este?

-Senki.

-Ne hazudj!

-Jó, hát csak egy ismerősöm. Te kukkolsz engem?

Manuel érezte amint egyre idegesebb lesz.

-Hangosak voltatok és felébredtem rá. Hogy volt merszed idehívni?

-Nem hívtam. Hanem jött. Meg van velem elégedve - felelte vidáman Tomas, miközben egy szelet kenyeret vajazott.

-Áh, minek is vitatkozom itt veled! Úgy látom te nem foglalkozol semmivel egy bizonyos dolgon kívül.

Ekkor Olivia csengetett be. Épp jókor, gondolta magában Manuel. Nem akart még gorombább lenni a fiúval.

-Ki az vajon?

-Olivia.

-Behívod?

-Nem - felelte Manuel, miközben a táskájáért nyúlt.

Tomas fél arca közben tiszta vaj lett. A férfi magában elmosolyodott mikor meglátta.

-Értem jött. Megyünk dolgozni.

-Nem irigyellek benneteket.

-Egyébként nem szoktalak itt látni a reggelinél.

-Általában kint kajálok az udvaron, miközben kiengedem az állatokat - válaszolta Tomas, még több vajjal az arcán. Manuel nem szólt neki, hanem elindult kifelé.

Oliviát elkísérte a boltig, ahol dolgozott. Innen tíz percre volt az ő munkahelye. Kiderült, hogy a nő hétvégére programot szervezett. Manuel nem volt oda az ilyen kimozdulásokért, de úgy érezte, hogy menyasszonya megérdemli, hogy kompromisszumot kössön az érdekében. Mikor megtudta, hogy Hektor is jön, akkor már úgy érezte, még kedve is van a dologhoz.

Sok választási lehetőségük nem volt a kisvárosban, ezért betértek megint a Biliárd Klubba. Manuel próbálta nem kimutatni, hogy mennyire fáradt. Valójában nehéz héten volt túl ismét. Meglátogatta az anyját is, ami mindig megviselte. Most valahogy a Hektorral való beszélgetéshez sem volt hangulata. Közben csatlakozott még hozzájuk egy pár, ők barátja ismerősei voltak. Játszani kezdtek, iszogattak, így telt az este, egészen addig, míg meg nem jelent Tomas. Arca most is több színben pompázott. Lila, kék, narancs, piros csíkok díszítették. Rövidesen táncolni kezdett, a téma pedig hamar ráterelődött a társaságban. Olivia kifejtette, hogy nincs baja a melegekkel, Hektor bólogatott. A másik kettő korholta Tomast, amiért ilyen illetlenül viselkedik ennyi idősen. Manuel ezalatt mindvégig a fiút figyelte. Volt abban valami ahogy táncolt. Felemelte a fejét, behunyta szemeit, karjával az égbe kapaszkodott és lágyan mozogni kezdett. Ajkait résnyire kinyitotta. Egy tincs egészen az álláig ért, amit a leheletével arrébb fújt. Manuel sosem szeretett táncolni, főleg nem társaságban. Ez a fiú olyan volt, mint aki mindenről megfeledkezett. Nem sokkal később elvesztette szem elől. Biztos hazament, gondolta magában Manuel.

-Én azt hallottam, hogy bárkivel elmegy - fejtegette még mindig az előző témát a pár női tagja.

-Mindenki ezt beszéli róla - erősítette meg Hektor.

Olivia viszont megvédte a fiút.

-Én sajnálom őt! Hiszen még csak egy gyerek. Ráadásul Lilyvel is jól kijön.

Manuel megunta, hogy még mindig róla pletykáltak, ezért elindult italokat hozni. Akkor már a mosdóba is kimegyek, gondolta, majd arrafelé vette az irányt. Ott azonban nem várt dolog fogadta. Az egyik wc-ben éppen Tomas közösült egy idegen férfival. Manuel a tükörből látta meg őket. A fiú hangja visszhangzott az egész helyiségben. Kezeivel belekapaszkodott a választófal felső részébe, miközben partnere a lábait felemelve hatolt belé. Az idegen nem vette észre, hogy valaki nézi őket, túlságosan el volt foglalva a "dolgával". Manuel lassan megindult feléjük. Tomas vágyakkal teli arccal nézett rá, meg sem lepődve azon, hogy közönségük akadt. Egyszerre szenvedett és élvezett a kéjtől. Manuel rájuk csukta a wc ajtót, majd kiment.

Tomas pár perc múlva jelent meg, izzadtan, de felfrissülten. Odaült a kis társasághoz, de nem nézett rá Manuelre. Amikor a többiek elmentek táncolni, kettesben maradtak. Ekkor így szólt:

-Milyen volt? Tetszett?

Manuel nem szólt semmit, a menyasszonyát figyelte miközben táncolt.

-Mondj már valamit. Tudom, hogy lesokkoltalak.

Ekkor a férfi ránézett.

-Miért tetted volna?

-Akkor úgy mondom, hogy biztos felállt arra amit láttál.

-Szerinted nekem ennyitől feláll?

-Te olyan remete vagy - kuncogott a fiú.

-Ezt hogy érted?

-Mondták a nagyszüleid, hogy nem szoktál csajozni. Szerintük Olivia az első nő az életedben. Ez biztos túlzás, de ha rád nézek nekem sem az ugrik be, hogy milyen eleven fickó vagy.

-Gondolj amit akarsz.

-Tetszik a hajam? - borzolta meg frizuráját a fiú.

-Nem különösebben.

-Ah, milyen sótlan vagy. Te nem szoktál hülyéskedni vagy nevetni?

-Meddig akarsz még fárasztani?

-Semeddig. Csak mondd meg, hogy felállt-e arra amit láttál. És békén hagylak.

Manuel ekkor közelebb hajolt Tomashoz. Ujjaival megfogott egy tincset, azt, amelyik a fiú szájába lógott. Tomas ekkor meglepődött.

-Gondolod, hogy feláll attól, amit egy koszos mosdóban művel egy gyerek meg egy idegen férfi? Semmi fantázia nem volt abban, ahogy dugott téged. Ráadásul olyan hamar kijöttél, hogy én ezt szexnek sem nevezném. Mire kellene felállnia?

Tomas abbahagyta a mosolygást. A fejük egészen közel volt egymáshoz, legalábbis az eddigiekhez képest.

-Azt mondod remete vagyok és sótlan? Lehet. De én biztos nem így tettelek volna magamévá. És nem szabadultál volna meg öt perc alatt. Fogalmad sincs a vágyról vagy az érzékiségről. Úgyhogy megint megkérdezem: mire kellett volna felizgulnom?

Tomas nyelt egyet, de nem válaszolt. Manuel lassan elhúzta a kezét, mire a fiú haja visszahullott az arcába.

-Majd akkor szólj, ha valóban erotikus lesz az, amit művelsz.

A férfi azzal felállt az asztaltól és otthagyta őt. Nem is jött már vissza, hanem Hektorral biliárdoztak. Tomas az este további részében csendes volt, valahogy eltűnt belőle a nyughatatlanság. Nem izgett-mozgott, mint általában. Elgondolkodva húzgálta a hajtincseit, majd oldara pillantott. Manuel éppen lökni készült, a golyóra koncentrált. Miért mondott nekem ilyesmiket, töprengett a fiú. Most teljesen másképp beszélt, és más volt a tekintete is, mint eddig. Tomas kezdte úgy érezni, hogy valaki felkeltette a figyelmét. Előtte még soha nem tapasztalt ilyesmit. Most azonban egy jóleső kíváncsiság lett rajta úrrá.

Ezen az estén aludt először Olivia a nagyszülői házban. A konzervatív idős emberek miatt nem akarták ezt túlzásba vinni. Bezzeg Tomas mit törődik ilyesmivel, állapította meg Manuel magában, mintegy futólag. Már mindenki aludt odahaza, mikor a jegyespár belelendült a beszélgetésbe. Eleinte csak a nő munkájáról volt szó, később azonban előjött a fiatal távoli rokon.

-Tudod, én láttam abban az állapotban Tomast.

-Melyikben?

-Amikor idekerült. Még ott voltak a testén az ütésnyomok.

-Nem akarom hallani. Váltsunk témát.

A nő erre dühösen felkönyökölt az ágyban.

-Már észrevettem milyen goromba vagy a fiúval! Neki szeretetre lenne szüksége, nem pedig...

-Most tényleg azért akartál itt aludni, hogy róla beszélgessünk? Mást is csinálhatnánk.

Erre Olivia még jobban megsértődött.

-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen egy kisfiúval?

-Nem olyan kicsi már ő - motyogta Manuel.

-Dehogynem! Hiszen még gyerek! Nagyon megviselt, amikor megnéztem a sérüléseit.

-Jól van, értem. De tényleg beszélhetnénk másról.

-Törődhetnél többet vele. Lennart bácsi már idős. Ahogy a nagymamád is. Kellene neki egy férfikép. Vagyis egy apakép. Tudod hogy értem.

-Jól érezted magadat a klubban?

-Csak te vagy itt neki. Nincs más a rokonságból. Kérlek légy vele kedvesebb. Én tudom mit élt át. Kifaggattam Ester nénit.

-Inkább gyere és szeretkezzünk egyet. Aztán pedig aludjunk.

-Elmesélte nekem, mit élt át Tomas. Te bele sem gondolsz abba, hogy hányszor bánthatták őt? Milyen érzés lehet neki, hogy nincs hová mennie?

-De van hová, hisz már itt lakik, nemde?

-És ha történik valami a nagyszüleiddel? Akkor nekünk kell gondoskodnunk róla, amíg felnőtt nem lesz belőle.

-Azt már nem!

-Semmi együttérzés nincs benned.

Manuel felsóhajtott. Érezte, hogy egyre távolabb kerül attól, hogy az éjszaka további részét nyugodtan töltsék el. Ezért így szólt:

-Rendben. Megígérem, hogy ha történne valami a nagyiékkal, akkor mi fogunk Tomasra figyelni. Nem engedem, hogy elkallódjon.

-Tudtam, hogy valójában mélyérzésű ember vagy! - mondta Olivia, majd hozzábújt vőlegényéhez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés