Mintha csak megérezték volna, valóban szerencsétlen dolgok következtek. Lennart bácsi nem sokkal ezután kórházba került. Így már két beteg között kellett Manuelnek ingáznia: az anyja és a nagyapja között. Úgy tűnt, hogy Tomast nem érdekli gyámja állapota. Sőt, mintha semmi más nem érdekelte volna, csak hogy hétvégenként kiélhesse vágyait a klub wc-jében. A híre hamar elterjedt a környéken. Sok meleg csak azért utazott át a másik városból, hogy testi kapcsolatba kerüljön a fiúval. Stefan mindent tudott ezekről a kalandokról, amiket meg is osztott Hektorral. A férfi pedig hasonlóan megosztotta Manuellel. Mikor kit elégített ki szájjal, vagy mikor kinek sikerült a mosdóban megdugnia a fiút. Manuel egy napon megunta a híreket, és úgy döntött nem fogja vissza magát. Bement Tomas szobájába, majd megállt előtte. A fiú éppen az ágyon hasalt és a tévét bámulta.

-Hát te? Sosem jössz ide be.

-Beszélni akarok veled. Kapcsold ki.

-Nagyon komolynak tűnsz.

-Amit csinálsz a te dolgod. Engem nem érdekel hogyan alázod meg magadat egyre jobban. Ha már nem vagy tekintettel a nagyira, és arra, hogy bármikor visszahallhatja az undorító ügyeidet, akkor legalább Lily miatt csináld diszkrétebben.

-Miről beszélsz?

-Tudod jól! Lilyvel jól kijössz, nem igaz?

-De igen.

-Szeret téged valamiért. Ezért legalább miatta viselkedj okosabban.

Tomas elheveredett az ágyon, széttárva kezét-lábát.

-Gondoltál már arra, hogy te meg én...

-Nem.

-De biztos megfordult már valami a fejedben.

-Semmi nem fordult meg. Megértetted amit az előbb mondtam?

-Aha.

-Nem akarom, hogy a húgom bármiben is hasonlítson rád. Vagy hogy egy kalap alá vegyék veled. Ezért csináld óvatosabban a szexügyeidet.

-Jól van. Amúgy is megnyugodhatsz, nemsokára elmegyek.

-Elmész? Ja igen, egyszer már említetted. Mész a fővárosba. Ott kihez fogsz menni?

-Nem oda. Hanem vissza a nevelőmhöz.

Manuel nem szólt semmit először.

-Szóval nem kell már sokáig elviselned - mosolyodott el a fiú.

-A nagyi nem fogja engedni, hogy megint magukhoz vegyenek.

-Már nincs ott Zakeus. Elköltözött a nevelőanyámtól.

-Értem.

Manuel ezután elindult a dolgára, de egész nap az járt a fejében, amit a fiú mondott. Még Oliviát is felhívta.

-Hallottad mi történt? Tomas nemsokára megint a nevelőanyjához költözik.

-Igen, hallottam. Nem örülök neki, de a nőnek joga van magához venni a fiút. Állítólag most megfelelő körülményeket teremtett neki.

-Legalább nem rontja itt a levegőt.

-Te megint csak így tudsz beszélni! És az eszedbe sem jut, hogy újból elszenvedheti mindazt, amit korábban?

"Dehogynem. Pont ezen töprengek órák óta" - gondolta Manuel.

-Az a nő végignézte, ahogy az élettársa megverte Tomast! És ezek után még visszaengedik oda?

-Már nincs ott a férfi.

-És ha lesz egy új élettársa, aki semmivel nem lesz különb?

"Én is ettől tartok. Akár molesztálhatják is. Ez még védekezni sem tud."

-Én aggódom érte! Gondoltam, hogy te örülni fogsz a hírnek. Nekem nincs jó érzésem!

"Nekem sem. Már látom előre, hogy még több időt fog szórakozóhelyeken és mosdókban tölteni."

Manuel letette a telefont. Nyugtalanító érzés lett úrrá rajta, amit nem tudott megmagyarázni.

Azon gondolkozott pár napig, amiket Olivia mondott neki. Azért megy vissza Tomas a nevelőanyjához, mert ő maga is belement a dologba. Ha nem egyezne bele a fiú, akkor a gyámhivatal elutasítaná a nő kérését. De Tomas beleegyezett. Talán ha mégsem akarná. Talán ha valaki meggyőzné, hogy maradjon itt. Hiszen ezen a helyen biztonságban van. A magánszféráját is meg tudja tartani. Itt a melléképület, ahol elvan. És ahonnan megint zajok jönnek, döbbent rá hirtelen Manuel. Felkelt az íróasztala mögül. Már jócskán besötétedett odakint. Elindult a nyitott folyosón a fiú lakrésze felé. Most is ki volt nyitva résnyire az ablak, és megint fény szűrődött ki onnan. Ahogy közeledett, Manuel hallotta a viháncolást. Benézett a szobába. Stefan volt a vendég újból. Az ágyon ült, miközben Tomas négykézláb vonaglott előtte. Hamarosan már a férfi nemiszervét fogdosta. Manuel úgy érezte eleget látott. Bement a szobájába és dühösen folytatta a jegyzeteléseit. És még ő akarta rábeszélni a fiút, hogy maradjon. Senkire nincs tekintettel, dühöngött magában. Pár percet várt, de nem tudta legyőzni a kíváncsiságát. Visszament hát az ablakhoz. Meg akarta nézni, mit művelnek ezek. Csak egy kis asztali lámpa égett odabent, ennek ellenére Manuel jól belátott a függönyön keresztül. Tomas ekkor már lelkesen nyalta-falta a hímtagot. Partnere hátrahajtotta a fejét és belekapaszkodott az ágy szélébe. Tomas egyik kezével a férfi combját fogta, másikkal a péniszét markolta. Az ajkai ütemesen szopkodták élvezete tárgyát. Manuel a fal mellé simult egy pillanatra, mintha csak rajtakapták volna. Miért nézi ő ezt egyáltalán? Körbetekintett a sötét udvaron. Lassan újra odahajolt az ablakhoz. Tomas elfordította a fejét, és oldalról kezdte el nyalogatni a péniszt. Nyelvét le-fel csúsztatta, behunyt szemmel élvezte, amit csinált. Ez tényleg szereti ezt, gondolta Manuel. A fiú egyre hevesebben markolászta a farkat, miközben nyelve újból a hegyén járt. Ekkor hirtelen kinyitotta szemeit, és kinézett az ablakon. Egyenesen rá Manuelre. A férfi összerezzent, majd gyorsan elindult a szobája felé. Nem láthatott meg, kizárt. A függönyön keresztül úgysem látott semmit, nyugtatta magát. Órákig nem tudott elaludni, hallotta, amint Stefan távozik. Azon kapta magát, hogy a saját péniszét markolászta. Neki sohasem csinálta ezt Olivia, biztos ezért izgult fel, gondolta. Becsukta szemeit, miközben látta maga előtt az iménti jelenetet. Eddig nem is igazán gondolkozott szexualitáson. Persze nem vetette meg, de különösebben nem volt az a típus, akinek mindig ilyesmiken jár az esze. Megfeszült a teste, miközben elélvezett.

A következő napokban kerülni próbálta a fiút. Aztán az jutott eszébe, hogy ha tényleg észrevette őt Tomas, akkor ezzel csak még gyanúsabbá teszi saját magát. Hektorral már régen beszélt, ezért egyik délután beült a kocsmába, ahol találkát beszéltek meg barátjával. Hamarosan meg is jelent a férfi, de nem egyedül jött. Stefan állt meg az asztal mellett.

-Pont az előbb futottam össze Stefannal. Meghívtam egy sörre.

-Nem szeretnék zavarni - felelte a férfi.

-Nem zavarsz, igaz Manuel?

-Igen. Ülj csak le.

Stefan kérdezősködni kezdett, hogy mi történt Manuellel mióta nem találkoztak. A férfi azonban nehezen tudta elterelni gondolatait arról az estéről.

-A húgodat is ismerem. Hány év is köztetek a korkülönbség? 10?

-15.

-Ó, akkor még több, mint hittem. Szép lány.

-Ezt honnan tudod megállapítani?

-Tessék? - kérdezte meglepődve a férfi.

-Ha meleg vagy, akkor honnan tudod, hogy szép egy lány?

Hektor oldalba bökte barátját.

-Ejnye, ezt így nem kellett volna...

-Nem gond - mosolygott Stefan. - Nincs ebből semmi baj. Én felvállaltam hogy az vagyok. Mellesleg attól még, hogy a férfiak tetszenek, meg tudom állapítani, hogy melyik nő szép.

-Tényleg?

-Persze. Gondolj csak bele. Ti is látjátok azt, ha helyes egy srác, nem igaz? Nem kell, hogy melegek legyetek.

-Nem, én nem látom. Nekem nem tetszenek - felelte száraz hangon Manuel. Hektor észrevette barátja feszültségét, ezért oldani próbálta a hangulatot.

-Manuelnek a lányok sem nagyon tetszenek. Sosem volt az a fajta, akivel ilyesmiket meg lehet vitatni. Ott a menyasszonnya, csak ő érdekli.

-Akkor te ilyen monogám alkat vagy - jegyezte meg Hektor.

Manuel próbálta legyűrni magában egész este az érzést, de nem ment. Úgy érezte, hogy nem tud mit kezdeni Stefannal. Antipatikusnak tartotta a nyájas modorát, a kiszámított mozdulatait.

Másnap újból eszébe jutott, hogy talán beszélnie kellene a fúval. Talán Oliviának lesz igaza. Este, miután benézett Lilyhez, aki ilyenkor már bőven aludt, leült a gangon levegőzni. Fény szűrődött ki a fiú szobájából. Elindult lassan, majd bekopogott.

-Mi történt? - nyitotta ki az ajtót Tomas.

-Semmi. Bejöhetek?

A fiú bólintott. A szoba kicsi volt. Régen ezt lomosnak használták a nagyszülei. Most volt benne ágy és asztal. És a fotel, amiben Stefan elélvezett... Meg az ágy, ahol megint. Manuel elkapta a tekintetét.

-Jó itt neked?

-Ezt hogy érted?

-Nem rossz, hogy ilyen kis szobában kell laknod?

-Elvagyok itt.

Tomas felkucorodott a fotelbe és kíváncsian követte tekintetével Manuelt. A férfi körbesétált a helyiségben, majd leült vele szemben az ágyra.

-Tényleg vissza akarsz menni a nevelőanyádhoz?

-Persze, már meg is beszéltük, hogy miután mindent rendben találnak a gyámosok, akkor költözök.

-Miért bántott téged az a férfi? A nevelőapád?

-Ah, az bolond. Ilyen agresszív természet.

Tomas hintázni kezdett a fotelban.

-Azon gondolkoztam, hogy ide is költözhetne az anyád, nem? Úgy tudom nehéz körülmények között él. Itt tudna nevelni téged, és...

-Hagyj már. Azt hittem másért jöttél - kacsintott rá a fiú.

Manuel azonban most nem szidta le.

-Megnyílhatsz nekem - felelte végül.

-Hát jó. Elmondok neked bármit.

-Rendben.

-Egy feltétellel.

-És mi az?

-Tudod - nyalta meg a száját kihívóan Tomas.

-Most viccelsz?

-Nem viccelek. Már mióta felajánlkozom neked.

-Na jó. Hiba volt idejönnöm - kelt fel Manuel, majd megindult az ajtó felé.

Tomas ekkor utánanyúlt.

-Várj. Ne menj még.

A férfi azonban határozottan haladt előre, a pulóverének ujjába csimpaszkodó Tomas pedig lefordult a fotelből a lendülete miatt. Manuel ekkor lenézett az előtte térdelő fiúra.

-Beszélgetni akartál, nem? Én meg leszopni téged. Ha megengeded...

-De nem engedem.

Tomas azonban ezt meg sem hallva kezdte el kigombolni Manuel nadrágját. El kell löknöm magamtól, különben nem áll le, gondolta. Azonban nem csinált semmit. Amikor kivette a péniszét a nadrágjából, Manuel összerezzent a fiú hideg ujjaitól.

-Szép a farkad.

Lassan kinyújtotta a nyelvét és hozzáért a végéhez. Manuel rátette a kezét Tomas fejére. A fiú csókolgatni kezdte a péniszét, majd elkezdte energikusabban nyalogatni. Manuel belemarkolt a vékony tincsekbe. Egyre erőteljesebben húzta a haját. A fiú erre hevesebben jártatta a nyelvét a keménységen. Úgy tűnt nem tud betelni annak szopogatásával, ami most a keze ügyébe került. Mohón és izgatottan játszott a nemiszervvel. Manuel a falnak dőlt. Nem akarta látni, amiket a kinti sötétségből végignézett. De újra és újra lejátszódtak a Stefanos jelenetek előtte. Most ő volt itt, nem az a férfi. Tényleg megtörténik ez vele? Valóban egy gyerek térdel előtte és kényezteti a szájával? Manuel hirtelen feleszmélt a bódulatból.

-A mellkasomra akarod?

-Hogy?

-Hová akarod?

Manuel nem felelt, hanem felemelte Tomas arcát, majd ráélvezett. Amikor végzett megszorította a nyakát, és lehajolt hozzá.

-Ha bárkinek is beszélsz erről, megöllek.

A fiú bólintott. Manuel becsapta maga után az ajtót. Az egész teste égett, a fejében dübörgött a vér. Idegességében véletlen rácsukta a szobaajtót az ujjára. Hogy történt ez meg vele? Pár perc volt az egész. De mintha nem is az ő pár perce lett volna. Olivia... Manuel ekkor az ágyra rogyott és kezébe temette arcát. Nem azért amit tett. Hanem azért, mert csak most jutott az eszébe a nő, akit szeretett. A menyasszonya, akivel a közös jövőt tervezték. Hol volt eddig, miért nem bukkant fel az elméjében? Ezalatt a pár perc alatt Olivia nem volt sehol. Mintha nem is létezett volna. Manuel úgy érezte, most azonnal elhányja magát. Méghozzá saját magától. Beszélnie kell a nővel. Köztük fő az őszinteség, mindig is az volt. Elmondja neki. Magához vette a telefont. Erről tudnia kell. Ilyet nem lehet elhallgatni. Olivia is tudja, miféle fiú ez. Egy ócska szajha, egy utolsó kurva. Igen. Ő a hibás! Mindenről Tomas tehet. A férfi egyre jobban belelovalta magát a dologba. Legszivesebben visszament volna, hogy jól elverje Tomast. Végül aztán nem telefonált, és nem ment vissza sem. Csak ült és bámult maga elé. Lüktető ujját figyelte. Nem megcsalás ez, nyugtatta magát. Hisz ő kezdeményezett. Ez még nem megcsalás. Egyszer majd elmondom Oliviának. Amikor már házasok leszünk. Meg fogja érteni. Dühös lesz, csalódott, de meg fogja érteni. Tomas elmegy innen nemsokára. Az lesz a legjobb. Addig is nem veszek róla tudomást. Mintha semmi nem történt volna. Aztán a városból is el akar utazni. Az még jobb lesz, ha minél távolabb kerül innen. Manuel ezekkel a gondolatokkal a fejében feküdt le. A szél lassan meglibbentette a függönyt. Tomas az ablakon keresztül nézett be Manuel szobájába. Arcán egy könnycsepp jelent meg. Hogy került ez ide, eszmélt fel. Gyorsan letörölte, majd visszament a szobájába. Ő is lefeküdt aludni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés