- Ciel! – hallottam meg lentről Elizabeth hangját.

- Sebastian. Mégis mi folyik itt? – kérdeztem unottan az íróasztalom mögül.

Nem mondhatni, hogy nem számítottam erre. De reménykedni csak lehet. Minden évben ezen a napon Elizabeth kötelező látogatást tesz nálunk. Ki nem állhatom a szülinapokat. Miért kell ilyen nevetséges dolgokban részt vennem? Bár, eléggé meglepett, mikor megtudtam, hogy most lesz Sebastian születésnapja. Nem is tudtam, hogy van neki.

„ – Neked van szülinapod? – kérdeztem elképedve.

- Igen. Talán magának nincsen? – nézett rám csodálkozó szemekkel komornyikom.”

- Nos, minden esetre hozzád jött. Intézd el! – adtam kii a parancsot, majd kinéztem az ablakon.

- Yes, my mester – hajolt meg.

- Ciel! Sebastian! – robbant be az ajtón Elizabeth. – Nem illik megváratni egy hölgyet! Gyertek le! – ragadott minket karon.

Komolyan… Mit gondol ez a lány? Ennyi hűhót csapni. Gyerekes.

Kényszerítve, de lementünk az előcsarnokba, ami már teljes pompájában állt. Minden rózsaszín, lányos, habos-babos. A korlátokon piros szalagok, a csillárokra masnikat, még a falon minden apró részletet léggömbök, vagy egyéb más díszítette.

- Undorító – fejeztem ki egyszóval.

Mint legutóbb, a kastélyom! Minek ide ez a sok rózsaszín, habos-babos, kis aranyos vackok? Teljesen ízléstelen! Hánynom kell tőle!

- Nem tetszik? – nézett ránk csalódottan.

- Ellenkezőleg – vette fel nyalizós arcát Sebastian. – Annyira megtetszett nekem és az úrfinak, hogy nem tudtuk nem elámulni rajta.

- Tényleg? Akkor mulassunk! Gyere, Sebastian! – rángatta Elizabeth az ÉN komornyikomat.

- Ilyen nincs.

- Boldog születésnapot, Sebastian! – kiáltotta mindenki egyszerre. – Fújd el a gyertyákat!

Hálát adhat Sebastian. Megadóan sóhajtottam, majd én is az ünneplők közé keveredtem. Észre se vettem, de még nekem is egész jó hangulatom lett! Bár meglehet, hogy az a furcsa lötty tehet róla, amit az előbb ittam. Hírtelen szédültem tőle, mindene bizsergett, de egy csapásra elmúlt, és most csak vigyorgok meg nevetek.

- Sebastiaaaan! Kedvesem! Boldog szülinapot! – rontott be a kastélyba, egy vörös, nem kívánatos alak.

- Grell?! – néztem rá szúrósan.

- Jajj! Ne csináld már! Seby-chan szülinapjára jöttem, nem harcolni! – nyávogott a szokásos hangján vöröskénk.

- Üdvözlök mindenki! Kit boncolhatok ma fel? Kufufufu... – csatlakozott hozzánk Undertaker is.

- Mindenki! Vágjuk fel a tortát! – szólt közénk Maylene.

- Yee! Torta! – nevetgélt Finni pár alkohol után.

Vajon jön még valaki? Én, Sebastian, Elizabeth, Brad, Maylene, Finni, Tanako, Madame Red és még Lau is itt van. Csatlakozott hozzánk Grell és Undertaker.

- Óh! Úrfiii! Maga mogorva, mint mindiig! Nincs kedve esetleg meghalniii? – jött hozzám Undertaker. – Hihihiii…

- Sajnálom, de Ciel úrfit nem engedetem! – jött megmentésemre Sebastian.

Kicsit túljátszotta. Úgy ugrott hozzám, mint egy villám. Könnyed szerrel ölbe kapott, és pár méterrel arrébb megérkezett. A kastélyban minden ’hölgy’ minket bámult, és várta, hogy elcsattanjon egy csók. Nem is értem, honnan veszik, hogy nyilvánosság előtt bárki is tenne ilyet!

- Sebastian. Tegyél le.

- Együnk-együnk! – örvendezett valahol Finni.

- Nyami! Torta? Één is! – szalad az asztalhoz Grell.

Lassacskán mindannyian körülálltuk az asztalt. Ugyan a gyertyát elfújta Sebastian. Tényleg! Vajon hány éves lehet? Na, majd megkérdezem.

Nevetgélt a kiscsapat. Megettük a tortát, ami akkora volt, mint egy ház. Na, jó. Annyira azért nem nagy. De nagyobb volt, mint amire számítottam. Brad most kitett magáért, pedig ritka, ha ehetőt készít. De ez egész finom lett. Torta után már nem volt erőnk vacsorázni, így azt kihagytuk. Helyette kaptunk még egy kis ital. Lassan kezdi mindenki kiütni magát, azt hiszem, szerencsém van.

- Rosszul vagyok – tettem a kezemet a szám elé.

- Úrfi, vigyázzon! – lépett hozzám Sebastian, és még időben elkapott.

- Se-bastian…  - néztem rá. – Boldog szülinapot - kapaszkodtam bele a nyakába. Ez de kínos! Pedig tisztességesen fel akartam köszönteni. Ha már egyszer a komornyikom, ennyit igazán megtehetek.

- Úrfi? Maga részeg?

- Sebastian, akarlak - húztam magamhoz, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Nem tudom, hogy mi ütött belém. Én sosem kezdeményezek, felesleges. Most mégis, csak arra vártam, hogy Sebastian hűs, kissé durva ajkai az enyémet kényeztessék. Hogy minden apró felületet az ő ajkaival borítson be.

- Sebastian, ne merészelj elhagyni.

- Sosem tennék ilyen az ételemmel, Úrfi.

Sebastian felemelt magához. Kezeimet a nyakába akasztottam, lábaimmal a derekát karoltam át. Még felértünk a szobámba, úgy csókoltam, ahogy tudtam. Minden csepp élvezetet kiélveztem, amit egy francia csók nyújtani tud. Szobámhoz érve óvatosan letett az ágyamra. Nyakkendőjét hamar kioldozta, ruháitól megszabadult. Én hiába próbáltam volna, nem nagyon mennek az ilyenek, így azt is ráhagytam.

- Ne szöszölj annyit!

- Még megállhatunk, úrfi. Azonban, ha folytatni kívánja, később nincs visszaút.

- Mintha máskor lenne – futott át rajtam egy apró mosoly. – Ne koszold össze a lepedőt.

- Kérem, ezzel ne foglalkozzon. Úgy sem lehet tisztán tartani. Inkább élvezze a pillanatot.

- Ha neked úgy tetszik. Ah… - nyögtem fel, mikor kezei felfedező útra indultak így is felhevült testemen.

Csókjaival testemet kényeztette. Egyik keze pedig odalent játszadozott. Nemsokára, mikor már egyre szaporábban vettem a levegőt hasra fordított. Kezeimet az ágyra rakva támasztottam magamat.

- Így olyan vagy, mint egy aranyos kiscica – suttogta kéjtől fűtött hangon a fülembe.

- Fogh beh… Ngh…

- Ne fogd vissza a hangodat. Hallani akarom.

- Idi ah… hahh… mindenkih… lent vanh… - beszéltem, de akaratlanul is nyögtem közben.

- Mindenki mélyen alszik. Hadd halljam, ahogy sikongatsz alattam.

Hogy kívánsága teljesülhessen kezei még gyorsabban kezdtek járni.

- Seby… Én…

- Még nem hagyom. Most jön a java – mondta sejtelmesen. – Végtér is, szülinapom van.

Ahogy ezt kimondta, megéreztem magamban egyszerre két ujját is, ami ollózni kezdett. Hamarosan csatlakozott hozzá egy harmadik is. Percekkel később már tényleg azt hittem, hogy lassan a csúcson vagyok, mikor abbahagyott minden ténykedését. De tévedtem. Egyszer csak megéreztem magamban őt.

- Aaah! – nyögtem fel hangosan.

Kicsit várt, még megszokom, majd egyre gyorsabb tempóban kezdett el mozogni.

- Ahh.. hahh.. sebasch… diahn… Hahhh.

- Ér… zemh… - nyögött ő is.

Fejemet felemeltem, hátam ívben megfeszült, majd egy hangos, férfis sikollyal egyszerre mentünk el.

Én ráestetem az ágyra, Sebastian pedig rám… Nehéz… És fáj is… Sebastian… Szeretlek…

Hosszú csöndes percek teltek el. A szobámban az egetlen hangforrás az csak a mi légzésünk volt, ami egyre nyugodtabbá vált.

A testem könnyebb lett, ami csak azt jelenti, hogy Sebastian végre szíveskedett leszállni róla. Nem sokat mozdulva, bal oldalamra a hátára feküdt. Valahogy a takarót sikerült kivarázsolni alólunk. Azzal takart be gyengén. Most nem csak betakart, majd elment. Most betakart, kaptam egy jóéjt csókot, és itt van velem.

- Sebastian?

- Hm?

- Szeretlek – mondtam, de hang nem jött ki a torkomon.

- Ez csak természetes, úrfi.

Nem akartam, hogy a forró teste elengedjen. Nem akartam, hogy reggelre a kihűlt helyét találjam. Nem érdekelnek a többiek, az én szobám, ahova rajtam és Sebastianon kívül mindenkinek tilos a belépés. Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.05.10. 11:26 horrorgirl Ohw ez jó story volt ^^ Bár....találtam benne pár hibát ><" 1. Yes, my Lord! ;nem pedig Yes, my mester owo 2. Tanaka, nem pedig Tanako xD Ezekre figyelj oda owo. Jó story volt C:    ~ Live In Your Dreams~ Pudingchan

2014.04.23. 21:57 Mii-chan Awawawawawaaaaaw *fangörcs* imáááádom <33