Kedvencek.
anime: Sámán Király, Hetalia, Naruto, Parasyte, Yuri on Ice
sorozat: South Park, Jóbarátok, Dr. House, Modern Család, Sárkányok
manga: Rutta to Kodama, Bokura no Negai, Love Stage, My life with you
páros:【HoroRen, Eric x Butters, SasuNaru, USUK, MikaYuu】
és SOK ship! Nagyon NAGYON sok!
mangaka: Yamamoto Kotetsuko
manhua & manhwa: 19 Days, Lookism, Out of Control
karakter: Eric Cartman, Usui Horokeu, Izumi Shinichi, Katsuki Yuuri,
Aomine Daiki, Kida Masaomi
film: A tanú, Harcosok Klubja, Az Utolsó Szamuráj, MCU filmek
könyv: Harry Potter, Battle Royale, Desirée, Quo vadis
zene: rock és EDM
sport: foci, F1, úszás, korcsolya, vízilabda, vívás
Anime, manga, yaoi.
Az első anime, amit nézetem, de természetesen nem tudtam, hogy anime, a Pokemon volt. 7 évesen, reggel iskola előtt, kakaót szürcsölve bámultam az akkor még angol Cartoon Networkot, és semmit nem értettem belőle, de Pikachu túl cuki volt. A Dragonball, Sailor Moon és társai teljesen kimaradtak az életemből. Nagyjából 5 évvel később jött a Sámán Király amiről még mindig nem tudtam, hogy anime. Az volt az első mese, aminek a részeit sorban néztem, egyszerűen imádtam (imádom). Majd jött a tini korszak és én vagy 3 évig azzal a gondolattal éldegéltem, hogy animét nézni milyen gáz már. 16 éves voltam, amikor az akkori legjobb barátnőm és újdonsült társasága, be akartak vonzani az animék világába. Barátnőm beszélt nekem a Narutoról, mire kijelentettem, hogy az anime hülyeség, és nem nézem. Az első kérdése az volt, hogy „Hát nem a Sámán Király a kedvenc meséd?” Amint hazaértem, sok-sok kérdőjellel a fejemben, nagy kutakodásba kezdtem, hogy mi is pontosan az anime. "Talán nem is olyan gáz, mint hittem." Rábukkantam a Death Note-ra, pár nap alatt végeztem vele, majd következett a Bleach és innen már nem volt visszaút. A móka, hogy az egész társaságból, ami bevonzott az animék világába, végül én lettem a legnagyobb otaku.
Az első yaoi találkozásom pár hónappal később, egy HoroRen fanart volt, teljesen és 100%-osan véletlenül, amikor Tao Ren fanartokat nézegettem. Először nem is tudtam hova tenni, kicsit sem tetszett. Viszont három napig motoszkált a fejemben, hogy mégis mi a fene volt ez, mikor már nem bírtam tovább és rákerestem, ezzel új fejezetet nyitva az életemben.
Ezért HoroRen az örök-örök kedvenc lesz.
Miért kezdtem fordítani/szerkeszteni.
2012 elején, a fujoshi korszakom kezdetén éppen doujinshiket olvastam, és mérgelődtem, hogy miért nincsen több lefordítva, amikor beugrott, hogy én jó angolos vagyok, és simán tudnék fordítani, miért nem foglalkozom inkább ezzel? Azzal kezdődött, hogy 6-7 SasuNaru doujinshit lefordítottam és feltettem az akkori oldalamra, ami Japánnal, és animékkel foglalkozott. Természetesen semmi nem történt, elveszett a hatalmas neten ez a pár darab DJ, senki nem találta meg őket. Az oldalt nem sokkal később bezártam, de a fordítást nem akartam abbahagyni. Ekkor meghoztam a döntést… „alapítok egy fordító csapatot”! 2012.05.07. a nap, amikor útjára indult az Usagi-team.
Magamról.
Risu (栗鼠 " riszü ") = mókus. Másodéves amerikanisztika szakos hallgató vagyok az SZTE-n. Szabadidő: haverok, foci meccsek, fordítgatás, animézés. Szörnyen félek a pókoktól, a magasságtól és a fogorvostól. Tetoválás mániás vagyok, és már szépen alakul is a "vászon".
Linkek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
